Önző Én-zés

Olyan életelv, mely szerint az ember saját magát állítja tevékenysége, viselkedése középpontjába; olyan emberre jellemző magatartás, aki saját, önös érdekeit a társadalom, a közösség és mindenki más érdekei elé helyezi. Ugyanakkor erkölcsi tulajdonság is, mely a társadalommal és más emberekkel való viszonyában jellemzi a személyiséget.

Ha az ember magából indul ki az már egoizmus?! Röppent fel bennem a gondolat, Freud után szabadon. Mivel a pszichológia azt mondja - jelen esetben Piaget - az egocentrikus ember az, aki önmaga centrumából indul ki, és oda is tér vissza. De kihez hasonlítsak egy eseményt, ha nem a velem történő jut erről rögtön eszembe? Mondjuk kapok egy kérdést, mit csinálnék ebben és ebben a szituációban, belegondolja magát az ember a helyzetbe és mondja rá a választ, ha a helyedben lennék, Én ezt és ezt... Akkor belegondolunk, hogy ilyenkor az egocentrikus énünk szólalt meg? Nem! De miért is tennénk? M(K)iből indulnánk ki ha nem magunkból? Magyarul mindenki az, csak van aki jól kezeli, van aki pszichopata módjára. Ez a két véglet. Egy 10-es skálán, mindenkinek ajánlom helyezze el magát, 1 a normális - 10 destruktív, önromboló egocentrizmus között. (Én) magamnak hármast adnék.

Én nem vagyok egoista kezdetű mondatot annyiszor hallottam már, szemben a nem vagyok azzal. Ergo mindegy mit mondasz, úgyis az vagy. Boncolgathatnánk nyelvtanilag a mondatot, én ... vagyok, egy-én-iség vagyok, és számtalan ilyen szó jutna még eszembe ezzel kapcsolatban. Ha valaki személyiségként él, automatikus megbélyegződik az egoista szóval, ő különbözik tőlem, neki sokkal több értéke van, így csak az lehet, mivel én nem vagyok az.

Bizonyos szülői mondatok szoktak csengeni fülembe: "Te vagy a legjobb, a legszebb, a legminden", nyilván a szülőnek gyermek a leglegleg. A best. Hallott már valaki olyan megnyilvánulást, hogy "Te is szép vagy, de ő szebb?" Nem, vagy ritkán. Kell dicsérni mindenkit, csak tudnánk reálisak maradni. Mert attól nem leszek különb másoktól, ha mindenben én vagyok a legjobb. Ha ő szép, én még indulhatok az okos jelzőért. De ő lehet, hogy okos és szép, akkor én okos és kedves lehetek. Egyet nem szabad hagyni, hogy ránk erőszakoljanak olyan jelzőt, ami nem igaz. Azért mert ő szép, de rosszul tanul, még nem lesz előrébb tőlem. De én sem tőle. Vagy igen?!

Egy a lényeg, az ember legyen boldog a saját bőrében, tudja elfogadni önmagát, merjen a tükörbe nézve, saját magára visszamosolyogni, az a pohár mindig félig legyen tele, mert ez még egészséges hozzáállás, ne próbáljunk meg másokat utánozni, szokásaikat felvenni, mert tudjuk mindenki egoista, csak az a nem mindegy, hogy milyen mértékben.

,,Az egoizmus az egyetlen gyógyszer, mely a butaságból eredő fájdalmat enyhíti.''

(Frank Leahy)