Makí

Makí, azaz mindig aljas komment írók.
Ma reggel kedvenc rádiómat hallgatva, a kommentelés volt a téma, a műsorvezetők, illetve a meghívott vendég fejtették ki a véleményüket a kommenttel kapcsolatban. Rögtön jött is az ihlet. :)
Az előző hozzászólásom nekem is az, habár első gondolatom az volt, hogy a miss kommentjei közé berakom kétezrediknek, de meggondoltam magam, és nem szeretnék annyira sok olvasót, akivel akarom megosztom én a weboldalamat. Igaz akkor miért nyilvános? Mert csak... Ennyire egyszerű a válasz rá!

Miért kommentál egy ember? Nyilván mert valamivel nagyon egyetért, vagy nagyon nem. Ha egyetért akkor szép, ellenkező esetben trágár megnyilvánulásokkal, obszcén kifejezésekkel tarkítva mondanivalóját. Kérdem én: mire jó ez? Ebben osztom a műsorvezetők véleményét, egy lelkisérült, magába forduló ember, akinek az élet nagyon nem jött össze, így éli ki "hajlamait", adja ki magából a felgyülemlett ideget. Tény, legalább kiadja, depressziós nem lesz. Vallom, hogy a depressziót így lehet a legkönnyebben elkerülni, hogy egy nicknév mögé burkolózva, gátlástalanul előadja magát, hogy ő az istenkirályfasza ember, aki aztán kőkeményen megmondta a tutit. De mi lehet ennek a hátterében? Megpróbáltam ok-okozati összefüggésben megvizsgálni ezt a problémát!

A sztárok ha tesznek valamit adják arcukat, nevüket hozzá. Ezt mi miért nem tudjuk megtenni?! Miért kell piroszokni nick mögé bújni, miért nem lehet valaki Kiss Piroska, vagy Gipsz Jakab?! Éljenek az anonimitás adta előnyök!

Tisztában vagyok vele, hogy a névtelenség felment minden alól minket!

Hozzászólni valamihez lehet jó szórakozás, de feszültségoldás is. Valahol identitásbeli problémát vélek felfedezni egy-egy trágár hozzászólás olvasásán, gondolom másnak is eszébe jut "Vajon, volt ennek gyerekszobája?, Ismeri a konflikuskezelés, és az építőkritika szó fogalmát?". Sokan rávágják, hogy lehet gyerekek kommentelnek. Pedig szerintem nem, sok "pszicho" felnőtt, akiknek személyiségük nem teljes mértékben kiforrott.

Visszatérve a kritikákra, azt megfigyeltem, hogy fontos, az adott kommentelőnek mindig igaza van. Az véletlenül se merül fel benne, hogy baromi nagy baromságot írt, esetleg okoskodik. Mindenki okosabb a másiknál. Más véleményét meg sem hallja. Azt meg végképp ne várjuk, hogy elgondolkozzon egy építő kritikán. Megfigyeltem még, hogy ezek a kommentelők egész nap a gép előtt ülnek és reagálnak arra az írásra, amik az övére reagáltak. Sokszor egy percen belül válasz érkezik... De sok szabadidejük van. Bár tisztában vagyok, hogy sok a munkanélküli, de nonszensz, hogy egész nap azt lessem, egy adott bejegyzésemre ki és mit reagált.

A rendszeres kommentelőkről általában az ember kialakít egy jellemet, felruházza egy adott stílussal. Sokszor többet gondolunk róluk, mint amennyik igazából. Mert valaki lehet baromi okos az éterben, az életben pedig egy nyuszi, aki ha társaságba kerül, az asztal szélén kuporodva, a témához véletlenül sem tud hozzászólni. De lehet tévedek, és az életben is olyan amilyen az írása.

"Szemben a közhittel, a lusta ember nemcsak az, aki átalussza az időt vagy ölbe tett kézzel üldögél. A restségnek létezik egy sokkalta megtévesztőbb és kifinomultabb formája. Az a fajta sürgés-forgás, lázas tevés-vevés, ami a valódi cselekvés megkerülése. Némi “filozófíával” azt mondhatnám, hogy ezer tetszetős tévedés se pótol egyetlen igaz gondolatot se súlyban, se erényben..." (Pilinszky János)