Este van, este van: elpihen a világ! Tévé előtt gunnyaszt mind az egész család. Villog a képernyő, rombolja az elmét, sokan ebben lelik életük értelmét. Arany után szabadon, Családi kör a la 21. századi módra. (Teljes vers megtalálható itt)
Mit csinál manapság a magyar? Rohanó világban élünk, már semmire nincs időnk, sietünk reggel, délben és este is. Sietünk a munkába, sietünk a gyerekért, a boltba, haza, mindenhova. Egy perc megállás sincs, hiszen nincs időnk semmire. Pedig ha azt nézzük őseink délben még lefeküdtek sziesztázni, ebéd után pihentek egy órácskát és folytatták a munkát. Tegyük hozzá ők sokkal korábban is keltek, mint mi. Nem féltették egészségüket, és megnézhetjük elég sokáig is húzták. Kérdés mi meddig bírjuk? Az ő idejükben is ott volt a család és a ház körüli munka a saját kis munkájuk mellett. Emlékszem nagyszüleim kertjére, ami igen méretes volt, mint a mostaniak. Nagyapám minden nap hajnalban kiment, délig dolgozott, megebédelt, aludt egyet, és délután négyig folytatta a munkát, onnan haza, még a ház körül dolgozott, és este a híradó után már húzta is a lóbőrt. De a családjára mindig maradt ideje.
Elgondolkoztam ezen, én nem sokáig tudnám ezt csinálni, sőőt szerintem két nap után kidőlnék a sorból. Viszont amint hazaér az ember, kapcsolja be a számítógépet, nézi a rengeteg szappanoperát, a sok barom reklámot, egynémelyiktől biztos mindenki falramászik, de valaha azt tanultam a főiskolán, ha reklám megy, le kell halkítani a tévét így nem butulunk annyira, és nem tudnak rávenni minket semmilyen számunkra előnytelen dologra.
Ha van gyereke az embernek, tisztelet a kivételnek, két szóval lerendezi, a gyerek egész nap azt csinál amit akar, valahogy a szülők már nem foglalkoznak annyit a gyerekükkel, amennyit kellene. Nincs idejük leülni megkérdezni, gyermekem milyen volt a napod? Mi volt az iskolában? Azt veszem észre, hogy a gyerekeknek már nem a szülők a támaszaik, a bizalmasaik, mint régen. Nincsenek meg a közös programok, családi kirándulások. Miért? Mert rohannak mindenhova, és semmire nincs idejük. Idő kérem szépen arra van amire mi akarjunk és arra nincs amire nem. Néha pedig egész jó dolog kimozdulni, és nem a négy fal között lenni.
Pontosan a rohanásból fakad az egészségtelen életmód, a gyerekek többségénél már elsődleges vásárfia a chips és az energiaital, én az utóbbit simán betiltatnám 18 év alattiaknak nem igen árulnám. Káros a szervezetre, egy fejlődésben lévőre meg abszolút. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy a mai fiatalok, milyen korán csöppennek bele az éjszakába. Egyik ismerős kislány mondta, ő bizony 9-kor indul útnak, és mikor én mondtam neki hogy én max addig lehettem oda ennyi idősen, nevetést kaptam válaszul.
Talán ha az embereknek több idejük lenne egymásra, a családra, a barátokra, több boldog ember élne a világon. Mert nekem ne mondja senki, aki ebben a rohanó világban, hogy abszolút boldog, mert bizony, egyre többször tapasztalom azt, hogy az embereknek még boldognak lenni sincs idejük. Természetesen kivétel erősíti a szabályt! :)
"Az ember váltott lovakkal rohan a vesztébe, pedig gyalog is oda lehetne érni, s közben gyönyörködni lehetne az út szépségében." (Csontos Mária)
Én is régóta vallom, hogy az embernek arra van ideje, amire szakít. Csak a többség képtelen kimondani, hogy "most ehhez nincs kedvem", és inkább mondja azt, hogy "nem érek rá", mert azt sokkal könnyebb, és nem kell magyarázkodni.
VálaszTörlés