El voltam veszve, majd ujra megtalaltam magam, majd megint letertem az utrol. Ugy egy honapja kezdtem realizalni az eletem nem jo uton halad. Tele voltam panasszal, onzo voltam es valljuk be igen utalatos. Haragudtam a vilagra az osszes boldog emberre es nem vettem eszre mive valtam. Ugy egy honappal ezelott raebredtem, ez igy nem mehet tovabb. Valtoztatnom kell magamon hiszen hiaba tartottam karacsony tajekan boldogsag hetet nem tudtam sokaig fenntartani azt az allapotot sem. De tanacstalan voltam a hogyan tovabbot illetoen. Az, aki probalt rajtam segiteni ot nem hallottam meg. Azt hittem tamad. Mar nem szeret, el akar hagyni...stb. o pedig hagyott igy elni tovabb, hiszen csak azon lehet segiteni aki hagyja magat. Rajtam pedig ott es akkor nem lehetett. Meg. Vegul sajat magam ratalaltam az igen! cimu konyvre megvasaroltam es elkezdtem olvasni. Es ekkor ert a hidegzuhany. Tulajdonkeppen ez vilagitott ra mindenre. Arra hogyan elek, mikent cselekszem es a legfontosabb arra hogy a nekem nyujtott segitokez az nem tamadas volt es nem elhagyni akarnak hanem oszinten szeretni. Egyszerre voltam boldog es szomoru. Boldog mert vegre megertettem a "lenyeget" es szomoru, hogy miert CSAK most? De jobb keson mint soha alapon ujra visszaleptem az utamra es setalok rajta. Es ujra tudok oszinten mosolyogni, hinni, es elsonek elkezdtem igazan bizni. Felelmeim kezdtem levetkozni. Nem tudok mindenkinek megfelelni, nem vagyok mindig jo, ahogyan rossz sem, de minden ami belolem jon en vagyok. Mar nem vagyok mindenaron arra, hogy lereagaljanak, mar nem akarom, hogy mindenki szeressen, de torekszem arra hogy mindenkivel ertelmes emberi viszonyt apoljak. Azt eszrevettem, hogy kevesebb kritika hagyja el a szamat es ha kell csendben tudok maradni. Ugyanis utolag visszagondolva nekem nem minden kritikam volt epito jellegu, sajnos en a sajat kis logikammal gondoltam hogy ezekbol tanulni lehet...de nem lehetett. Tanulnom kell kifejezni onmagam. Nem felcsattanni elso szora, ha valami rossz nem azt kell mondanom ra hogy nekem te nem kellesz hanem azt hogy tehetnem ezt szamomra jobba. Es ha mar ez sikerul akkor az eletem kiegyensulyozottabba fog valni. Mar nem kell anyaskodnom senki felett, nem kell mas eletet megoldani, mas helyett (feleslegesen) gondolkodni es torekedni arra hogy minden rendben legyen. Nincs olyan hogy mindig minden rendben van de el kell fogadni azt ha most kicsit rossz majd lesz jobb is es ha most nagyon jo nem kell elfelejteni hogy ez bizony egy mulo allapot. Nem elvarni az allando odafigyelest hanem ertekelni kell hogy most ez van es nem kell felnem hogy mi lesz. Nyilvan elobb utobb mindenki meghal, kapcsolatok tonkre mennek...stb. Le kell gyoznom ezeket a felelmeket, mert nem vezetnek jora. Meg kell tanulnom egyedul lenni, a maganytol nem felni. El kell fogadnom a segitseget ha jo szandeku, a rosszal pedig nem kell foglalkoznom. Nem kell Terez anyanak lennem es megoldanom mas eletet viszont azzal ha mar csak meghallgatom segitek rajta megha egyet nem mindig ertek a mondottakkal. Tudnom kell oszinten szivbol szeretni es elfogadni hogy nem mindenki kepes olyan ragaszkodasra amelyet en elvarnek. A legfontosabb hogy halljam meg a szivbol jovo igeneket mert a lenyeg csak ez.
Rogos ut all meg elottem, de most vagyok a legjobb korban es idoben. Fel tudok noni a feladathoz. Meg tudom csinalni. Kepes leszek boldog lenni, ujra hinni es bizni. Ezek mind aprosagok amiket eddig en nem igy lattam. Kevesebb nemet es tobb igent mondanom. Ha ezek sikerulnek ujra "elememben leszek". Kivancsian varom mar a kiegyensulyozott allapotom, a valodi de csunyan elnyomas alatt tartott boldog, igazi enemet. Mert a boldogsag egyetlen szora valaszol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése