(el) valas

Eletemben matol uj szakasz nyilik hiszen vegre hivatalosan is lezarodott egy fejezet. Ugyanolyan gyorsan ahogyan kezdodott. Az igen kimondasa most masodjara is tizenparperc alatt tortent, mint egykor, csak most megis mas ertelemben. De ennek mar itt volt az ideje. Furcsa volt ulni es hallgatni a paragrafusokat, amibol persze semmit nem ertettunk (nem is kell). Ugyanugy ultunk egymas mellett, mint egykor, csak most nem fogtuk egymas kezet, ugyanugy boldogok is voltunk, azt hiszem, mert mar azota mindenki megtalalta a boldogsagat mas oldalan. Feltem ettol a pillanattol elotte, mert meg nem eltem at ilyet. De utolag rajottem nem volt veszes. Tanultam belole, mint oly sok mindenbol eddig. Az, hogy felelotlenseg lett volna az elso igen nem mondom. Megprobalom ugy ertelmezni a dolgot, hogy megismerkedtunk egy akkor meg uj dologgal amirol mind a ketten azt hittuk, hogy menni fog. Talan tul keves idot toltottunk elotte egyutt, talan tul fiatalok voltunk, talan tulsagosan is a penz utan rohantunk, talan...ezek mar sosem fognak kiderulni, hogy mi vezetett a masodik igenig, valami aprosag, ebben biztos vagyok, es abban is hogy csak gyujtogettuk az aprosagokat, amelyek megvaltoztattak az egeszet. Azt hiszem ebbol a jovoben csak tanulni es epitkezni tudok. Fontos, hogy a kolcsonos tisztelet es szeretet megmaradt. Tobb nem kell. Tovabbra elore kell nezni es a regi hibainkat eldobva megfeleloen elni eletunket, mar kulon. 2008. 08. 09. - 2014. 02. 07. Ez a fejezet most bezarult. Nem banom, mert hiszek abban hogy minden ugy tortenik ahogy tortennie kell. Mar nem emlekezek a problemakra, megprobalok csak a szep dolgokra. Ami pedig regen problema volt azt a kovetkezokben kikerulni illetve megoldani es nem a szonyeg ala seperni.