2010. április 23., péntek

Nicsak, ki beszél avagy lakótárs a koponyában

A disszociatív kórképek csoportjába tartozó pszichiátriai zavar, melynek meghatározó jellemzője, hogy az egyénnek két vagy (az esetek felében) több elkülönült személyisége van saját névvel, emlékezettel, melyek között kisebb-nagyobb mértékű átjárás lehetséges.

Sokszor összekeverik ezt a fogalmat a skizofréniával, a tudathasadással, ami a hasadásos elmezavar kóros állapot, a gondolatok, érzések és cselekedetek közötti összhang felbomlását jelentené. Ezzel szemben a disszociatívitásról akkor beszélünk, ha az egyik személyiségünk tisztában van a másikkal, sőt együtt is tud vele élni. Anno azt tanultam, hogy általában két személyiségről beszélhetünk, de ugyanakkor lehet akár ennél jóval több is. Kiváltó okként mondják a kisgyerekkori traumát, a korai szexuális, vagy bármilyen visszaélést. Nyilvánvaló, akit kisgyerekkorában bármilyen trauma ért, nehezen tudja, ha egyáltalán tudja feldolgozni azt, és ennek következtében alakulhat ki a másik, "védő" személyisége, aki megóvja őt, így a két személyiség felváltva tör a felszínre.

Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde, az önmagán kísérletező orvos, aki a történet végére gonosszá válik. Csattanóként, a rosszon eluralkodik a jó, így egy megoldás marad, az öngyilkosság, így a rossz is megszűnik létezni. Ekkor ötlött fel bennem a gondolat, hogy hol van a határ a jó és a rossz között? Vajon mindenkiben benne van ez a kettős személyiség? Ergo lenne világos és sötét oldalunk? Meddig jutnánk el, ha a rossz oldalunkat akarnánk megismerni? Vajon úgy járnánk e mint a mű szereplője?! Nem érzem, hogy bennem lakozna a kisördög, vagy bármelyik betegségem lenne a felsoroltak közül.

Egy személy, több személyiség. Egyik pillanatban nevet, másikban arca megváltozik, tekintete üressé válik, és személyisége kifordul önmagából. Hirtelen kezdődik, és ugyanúgy ér is véget. Furcsa, különös dolgok ezek. Sőt mi több számomra utána járva, olvasva, egyre borzasztóbbak is. Vajon ismerőseim között hány Dr. Jekyll van? Ha van is, mi váltotta ki belőle ezt a sötét énjét? Vajon képes lesz türtőztetni magát? Vagy ha nem akkor mikor bukkan felszínre a gonosz? Akár már felszínre is törhetett, csak baromi jó színészként, képes burkolni azt.

"...A hetedik, te magad légy!" (József Attila)

2 megjegyzés:

  1. Jucus, én vagyok az apád! Khooo-phööö khooo-phööö

    állj át a sötét oldalra! :D

    Viccet félre téve, sztem mindenkiben van hajlam a gonoszságra, csak a többség képes ésszel felmérni, hogy jónak lenni jobb, mint rossznak.

    VálaszTörlés