Ismered a jatekot, ugye? Fogsz egy hatlovetu pisztolyt megtoltod egy golyoval megporgeted a tarat es lossz. Tuleled vagy sem. Osszejon vagy nem. Szerencse vagy matematika? A ketto osszefugg? Es a csillagok allasa? Vagy ennyire ne legyek drasztikus?
Eletem jelentos valtozas elott all...vegre. Olyan lepest fogok tenni, amit barki joggal nevezhetne a fent nevezett jateknak. Meg talan igaza is lenne. De megsem lesz. Hopp ez paradox volt. Belefer.
Sajat jol megfontolt dontes all a valasz mogott. Eleg volt kb 5 perc a kerdes feltevese utan, hogy eldontsem mit akarok csinalni. Igen! Gyerunk! Csinaljuk! (Megelozni sok felesleges..., mondhatnam ugy is, hogy menjunk elejebe a dolgoknak.) Meg ha egyertelmu is volt a kedves kerdezonek, mert tudta/bizott a valaszomban. De soha nem lehetunk 100 %-ban azok. Tehat innentol indul egy (veresen egyaltalan nem) komoly kis jatszma. Onmagammal, vele, neki onmagaval, es velem. Izgalmas kirandulas lesz. Varom mi fog kisulni belole? Eloszor nem tervezek. Erzem jo lesz. Csak o meg en. Es itt nem lesz pisztoly. Nincs ra szukseg. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése