2013. augusztus 17., szombat

Neked enekelek

Ahol a szavak elhagynak bennunket, ott kezdodik a zene. Rendszerint keresem benne a mondanivalot. Miert mutattak? Miert hallgatom? Hangulatomtol fuggoen szeretek zenet hallgatni, legfokeppen az anyanyelvemen, mert igazan atelni ugy tudom a dalt, ha az elso hangtol az utolsoig mindent ertek. Nem mondom, hogy soha nem hallgatok kulfoldi eloadot. De ha egy szam megtetszik rendszerint szeretem a lyricset elolvasni, leforditani. Mindig figyelem hogyan hat ram a zene. Milyen erzeseket valt ki belolem az adott szam? Bele tudom e magam elni a szovegbe? Tudok ra peldat mondani az eletembol?
Megfigyeltem azok a zenek, amelyek melyebben megerintenek mar elsore akar evek mulva is kepes vagyok meghallgatni. Plane ha valamilyen kellemes elmenyem kotodik hozza. Ezzel parhuzamosan vannak olyan szamok, amelyeket (fokent egy rossz elmeny miatt) nem hallgatok meg. Volt egy dal amit evekig ha hallgattam potyogtak a konnyeim. Aztan egyszer elfogytak, de szivem mai napig osszeszorul ha meghallom a dalt. Szoktak mondani minden elmulik egyszer, minden fajdalom elhalvanyul az evek soran. Ez nem.
Kedvenc zenek. Nincs illetve sok van. Nem tudnam azt mondani egy szamra se, hogy na ez a best. Vannak szamok, amiket jobban szeretek, mint a tobbit. Miert? Mert szamomra kedvesek, valamilyen jo vagy kevesbe jo elmenyem kotodik hozza.
Ime (a sorrend nem szamit):



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése