Turelmet gyakorolni nem nehez, megis keves olyan embert ismerek, aki barmilyen kritikus helyzetben higgadt tud maradni. Szimplan belenk vesodott az evek sora alatt, hogy turelmetlenek legyunk. A minap egy furcsa, szamonkero levelre ebredtem. Elolvastam, probaltam higgadt maradni, ugy is valaszolni a level irojanak. Probaltam elmagyarázni neki, hogy valami felreertes lesz a dologbol. Nem valaszolt rogton. Ettol en valtam turelmetlenne. Kb percenkent neztem a telefonomat, hogy nem valaszolt-e? Holott jon az ertesito azonnal. Nem sokra ra valaszolt, es surun elnezest kert, hogy igazam volt amikor türelemre intettem ot. Ekkor kezdtem el gondolkozni, hogy ha en lettem volna az O helyeben hogyan reagaltam volna. Durvabban. En tudtam, hogy a dolog felreertes, O csak remenykedett benne, hogy nekem lesz igazam.
Turelmet tanulni kell. Valahol azt gondolom neveltetes kerdese is a dolog. Es szorosan osszefugg az otthon latottakkal/hallottakkal. Aki nyugodtabb kornyezetben nott fel kevesbe hajlamos a felesleges idegeskedesre. Aki pedig feszultebb legkorben, az inkabb hajlamos ra. Persze kivetel erositi a szabalyt. Vannak a lelkibekejukbol kizokkenthetetlen emberek. Irigylesre meltoak. De ugy gondolon bennuk is ugyanugy zajlik belso harc, csak megtanultak kezelni oket. Nem mutatja a vilag fele, hogy merges, inkabb mosolyognak egyet a vilagra. Azt hiszem sokat kell meg tanulnom. A belenk -sokszor- tevesen vesodott rossz szokasokrol le kell mondani. A turelmetlenseg is ilyen. Helyette sokat kell mosolyogni. Tudtad, hogy amikor mosolyogsz egyfelol 17 arcizmot megmozgatsz, masfelol boldogsaghormont termelsz vele?! Kell ennel tobb? Szerintem nem :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése