Turelem

Ideges ember, nincs csak bolond.
Turelmet gyakorolni nem nehez, megis keves olyan embert ismerek, aki barmilyen kritikus helyzetben higgadt tud maradni. Szimplan belenk vesodott az evek sora alatt,  hogy turelmetlenek legyunk. A minap egy furcsa, szamonkero levelre ebredtem. Elolvastam, probaltam higgadt maradni, ugy is valaszolni a level irojanak. Probaltam elmagyarázni neki, hogy valami felreertes lesz a dologbol. Nem valaszolt rogton. Ettol en valtam turelmetlenne. Kb percenkent neztem a telefonomat, hogy nem valaszolt-e? Holott jon az ertesito azonnal. Nem sokra ra valaszolt, es surun elnezest kert, hogy igazam volt amikor türelemre intettem ot. Ekkor kezdtem el gondolkozni, hogy ha en lettem volna az O helyeben hogyan reagaltam volna. Durvabban. En tudtam, hogy a dolog felreertes, O csak remenykedett benne, hogy nekem lesz igazam.
Turelmet tanulni kell. Valahol azt gondolom neveltetes kerdese is a dolog. Es szorosan osszefugg az otthon latottakkal/hallottakkal. Aki nyugodtabb kornyezetben nott fel kevesbe hajlamos a felesleges idegeskedesre. Aki pedig feszultebb legkorben, az inkabb hajlamos ra. Persze kivetel erositi a szabalyt. Vannak a lelkibekejukbol kizokkenthetetlen emberek. Irigylesre meltoak. De ugy gondolon bennuk is ugyanugy zajlik belso harc, csak megtanultak kezelni oket. Nem mutatja a vilag fele, hogy merges, inkabb mosolyognak egyet a vilagra. Azt hiszem sokat kell meg tanulnom. A belenk -sokszor- tevesen vesodott rossz szokasokrol le kell mondani. A turelmetlenseg is ilyen. Helyette sokat kell mosolyogni.  Tudtad, hogy amikor mosolyogsz egyfelol 17 arcizmot megmozgatsz, masfelol boldogsaghormont termelsz vele?! Kell ennel tobb? Szerintem nem :)

"A szeretet türelmes, minden más türelmetlen. És amint egyszer megérted, hogy türelmesnek lenni annyi, mint szeretni, és türelmesnek lenni annyi, mint imádságban lenni, akkor mindent megértettél. Meg kell tanulnod várni." (Osho)

you can do

Nincs tobb nyafi,
Nincs tobb onsajnalat,
Nincs tobb szomorusag,
Nincs tobb felesleges gondolkodas.
Nincs tobb visszalepes,
Nincs tobb esely.
Egyszer elsz!

Elmelkedem tehat vagyok

Gondolatok, melyek hol az egig repitenek, hol a pokol melysotet bugyraba taszitanak. Huzd meg, ereszd meg. Megfigyeltem, olyankor kap el egy negativ eletvitel amikor epp nem kellene. Mit tettem mar megint ellened Murphy?! Keszulsz valamire mar napok ota...varod, mint egy gyerek es felebredsz aznap ugy, hogy utalod a vilagot, az embereket, zavar a radiatortol kezdve az agyadig minden...es nem tudsz ellene mit tenni. Te lehet, hogy igen. En nem...ilyenkor szoktam a siros zeneimet elovenni, meghallgatni, bogni, tombolni, kiadni magambol a duhot. Na de mi van olyankor ha ragaszkodik hozzad az allapot?! Szivas...olvastam, hogy 12 percig vannak az erzelmi csalodasok, a tobbi utana csak onsajnalat. Probalom ezt bemagyarazni ilyenkor magamnak. Az a legbosszantobb amikor a sajat szar napod mellett a masiket is tonkre vagod. Igazabol nem akarom en, de rossz napom van. Ra lehet mindenre fogni? Termeszetesen nem. Tudni kell egy hatart betartani...ha megy. Meddig enged a gyeplo? Mikor huz vissza a kocsis?
Ragodunk. Mi nok meg aztan allandoan. Hol a mult serelmein, hol a jovo lehetosegein, de elfelejtunk elni. Valojaban annyira egyszeru (lenne) az elet, de mi (nok) meg ezt is megnehezitjuk. Miert? Kapaszkodj, mert nok vagyunk. Tudod bennunk alanyi jogon kodolva vannak ezek. Nehogy mar olyan lazak legyunk, mint ti ferfiak. Milyen unalmas lenne az elet. Elkepzeltem egyszer...ulok otthon a kanapen, sorrel a kezemben es valami sport kozvetitest nezek orditva, leszarva a vilagot...borzalmas a kep ugye? Szerintem is. Na nem mintha nem ulhetnek a sajat kanapemon es nem nezhetnek azt es ugy a sajat tvmen amit akarok, pusztan a tudat hogy laza vagyok...hianyzik. Tul koran kellett felnonom, majd hivatasnak is olyat valasztottam ami nem engedte meg azt a fajta lazasagot, amire sokszor vagytam volna. Es bennem - rajottem - ez okozott nonstop belso feszkot. Ugyhogy dolgozom az ugyon. Persze, aki feluletesen ismer az most biztosan csodalkozik...de aki valojaban az cseppet sem. :)

O, aki a szivembe lopta magat

Egyszer volt, hol nem volt, tul az uveghegyen is tul...valahol Europaban elt egy lany. Tele buval-banattal. Mig nem egy napon talalkozott valakivel. Valakivel, aki megtanitotta ot mosolyogni, visszaadta az eletbe vetett hitet. Onnantol a lany ujra kepes volt ertekelni a pillanatot. A hernyobol hirtelen pillangova valtozott. Boldogan repkedett. Orult minden apro dolognak. Megertette miben rejlik az elet szepsege. Megtanulta szeretni az esot, kevesebbet bosszankodni. Tundermese igaz? Nem. Ez a valosag. Minden, ami eddig is a szeme elott volt, most nyert ertelmet. O volt a fontos, a kozeppont. Kozben egyre kozelebb es kozelebb kerultek egymashoz. Ki meg soha nem mondtak, de elindult kozottuk egy olyan - vissza nem vonhato - folyamat, ami mindkettejuk eletet gyokeresen megvaltoztatja. Szerelem? Nem, ez meg nem az, de nagyon kozel all hozza. Hosszu, veget nem ero beszelgetesek, egymasra mosolygas es a szem. Azok a legbeszedesebbek. Csillognak. Boldogok. A lany megtalalta a kincset. Azt, amire talan az eleteben igazan vagyott, de ki soha nem mondta. Miert nem? Mert talan soha nem hitt abban hogy ilyen letezik. Es ahogy a sors mutatja mar pedig van. El kell hinni. Az elet effektiv a ferfi altal talcan kinalja azt a fajta boldogsagot, nyugalmat amit mindig is szeretett volna. Neki kell lepnie. Fog. Mert akar. Mert tenyleg boldog es kiegyensulyozott akar lenni. Egyutt szeretne megelni az orom, a banat, a szepseg, a boldogsag minden egyes pillanatat. :)

Folyt.kov