Facebook

Egyik ismerősöm az etika érettségiével kapcsolatban az alábbi öt kérdéssel fordult hozzám:

1; Mi az előnye és hátránya facebooknak?
2; Mit gondolsz a facebookról?
3; Miért szereted a facebookot?
4; Mit gondolsz arról, hogy egyesek magánéleti problémáikat is megosztják másokkal nyilvánosan?
5; Naponta mennyit vagy fent a facebook oldalon?

Gondolkodás nélkül szerintem sikerült megválaszolnom ezeket a kérdéseket. Nem mondom, hogy nem "függősködök", de lényegesen kevesebbet használom, mint pl. a tanítványaim. Nem osztok meg mindenféle nyavalyát rajta, igyekszem "koromnak megfelelően" használni. Nem siránkozni, nem posztolni, ha éppen a mosdót használom...stb.

Betegséggé vált a facebook egyes embereknél ezt már én is megfigyeltem. Azon is gondolkoztam a múltkor, hogy azon emberek, akik az életük összes mozzanatát postolják, azok valójában azért teszik, mert így legalább hárul irányukba némi nemű figyelem. A valóvilágban nem foglalkoznak velük, legtöbbször levegőnek nézik, és így még ha negatív kritikát is fogalmaznak meg róluk, foglalkoztatva vannak, valamilyen szinten. Arra is rájöttem, hogy én ezeket az embereket, már sajnálni se tudom. Nekem van életem, olyan amilyen de van, biztos neked is kedves olvasó. De ezek az emberek élik a cyber világukat, tele vannak online baráttal, akik majd így meg úgy kiállnak mellettük, de nem. Mert amikor igazán szükség lenne rájuk, messziről elkerülik a bajba jutott "barátjukat". Ez minden csak igazi barátság nem. Nem mondom, hogy nekem nem sikerült, még online barátot szerezni, de ez igazából csak pár emberről mondhatóak el. És ha nagyon őszinte akarok lenni, ezek közül igazán csak egyet mondanék barátomnak, a másik pár emberke, nagyon jó ismerőseim, de még nem a barátaim.

Múlthéten a Libriben jártam, láttam a facebookról szóló könyvet, ha nem sajnálnám magamtól azt a párezer forintot, amibe a könyv kerül, már régen elolvastam volna. Ha te úgy gondolod érdekel, erről beszélek: ide ni' De ha engem szeretnél vele meglepni, hálás leszek :)

A Facebook elvileg közösségi oldal, ám úgy látom, a legtöbb ismerősöm, magamat is beleértve, túl sok időt tölt a saját profilja szerkesztgetésével meg a mások üzenőfalának összefirkálásával ahelyett, hogy inkább személyesen találkoznának. (Jodi Lynn Picoult)