Voltatok már olyan helyzetben, amikor nem értettétek miért pont titeket találnak meg bizonyos emberek? Miért pont én vetődök az útjába?! Valami különleges képességgel vagyok felvértezve, hogy nekem kell az emberek bajával foglalkoznom. Szeretek más problémáival foglalkozni hiszen érdekelnek, de ugyanakkor erősen képes vagyok le.....ni bárkit, aki nem alkalmas arra a szerepre, hogy a bizalom körömbe beférkőzzön. Igen kicsit negatív vagyok, és nem kicsi fal van körülöttem, talán öt ember ha tudja igazából, milyen vagyok, a többiek csak álcát látják, illetve azt a védelmi vonalat, amit magam köré építettem. Mert csalódtam annyit, hogy ezzel védenem kell magam. Bizalmat mindenki kap, aztán vagy él a lehetőséggel vagy nem. A többség nem szokott, neked sikerült?! Tartósan el tudod mondani, hogy bizalmasan kezellek? Érzed, hogy felületes vagyok veled? Kicsit tudatosan viselkedek így, mert ha érzem, hogy süllyed a hajó, kapitányként küzdök egy darabig...aztán ha látom, hogy nem akarnak megmenekülni az emberek, lelépek... Miért küzdjek én más helyett? Miért akarjak én jót másnak, ha ő magának nem akar? Miért akarjam illúzióba kergetni magam, mert azt hiszem, ő "jó", de aztán kiderül, hogy mégsem...Ilyenkor erős a pofáraesés, de megtanultam már felállni, és kezelni az ilyen helyzeteket. Lehet, hogy most is egy ilyenen vagyok túl. De ahogy eddig felálltam, leporoltam a ruhámat, most is megteszem.
"A "felelősség" teljes témakörét az ok és okozat tanulmányozása teszi ki, mert az olyan személy, aki semennyi felelősséget sem akar, nagyon szeretne csak okozat lenni, míg annak, aki képes felelősséget vállalni, hajlandónak kell lennie arra is, hogy okozó legyen." (Lafayette Ron Hubbard)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése