Elönt a düh, aljasan viselkedek másokkal, ok nélkül - gyerekesen - bántok meg embereket. Miért? Mert rossz napjaim vannak! Megtehetem. Gondolom én. Te is így gondolod? Persze, hogy nem.
Miért kellene nekem máshogy viselkednem, mint amikor minden rendben van velem?! Egyáltalán minden rendben van velem? Miért viselkedek ennyire kulturálatlanul? Megtehetem. Te gyerekes vagy mindenért. Én semmiért. Ennyire egyszerű. Kivonom magamat minden felelősség alól, hiszen dolgozom, iskolába járok, és csak osztom az észt. Mert én mindent megtehetek. Megbánthatlak téged akkor is, ha hónapokig a lelkem pátyolgattad, és egyetlen barátomként voltál jelen életemben. Kis időre elszakadtunk egymástól, majd amikor újra szükségét éreztem, hogy foglalkozz velem újra megjelentem. Mert megtehetem. És újra és újra ezt fogom csinálni. Soha nem tanulok a hibáimból, mert nincsenek. Egy tökéletes ember vagyok, tökéletes egoval, ambícióval. A legjobban embereken tudok átgázolni. Profi vagyok! Pörfict hjúmen.
Mindenkinek vannak rossz napjai, az élethez hozzátartozik, de rajtunk múlnak, hogy mennyi ideig időznek közelségünkben. Ha érzem, hogy rossz napom van, igyekszem kerülni a konfliktusokat. Nem mondom, hogy még nem szaladtam bele egy-egy vitába, de annyit már megtanultam, hogy kezeljem ilyenkor társaimat. Véletlenül sem úgy, ahogy mondandóm kezdtem. Az ilyen embernek, tipikusan nincsenek barátai, úgy éli ki magát, hogy másokat piszkál, akár alattomosan meg is aláz. Az, aki hónapokig lelkitársam volt, nem tudnám bántani. Sehogy. Hiszen a legrosszabb napjaimon kezébe kapaszkodva másztam ki a lelki mélypontomból. Én értékelném az ilyet, véletlenül sem bántanám. Persze nem mindenki egyforma.
A rossz napok ellen is lenne (van) orvosság, a dolgokat a maguk valójában kell nézni, felvállalva a következményeket. El kell fogadnunk, hogy kudarc és veszteség mindenkit érhet, be kell ismemi a lét abszurditását, és örülnünk kell minden apró felmerülő lehetőségnek. Ilyenkor szoktak a barátaim felvidítani, valamilyen vicces dologgal. Vagy nekiállok filmet nézni. Megpróbálom elfeledtetni magammal, hogy mi is történt velem. Az élet attól még megy tovább.
"Szeressük sorsunkat, bármilyen is. Aki szeretni képes a rossz napokat, becsülni tudja majd a szép pillanatokat." (Hioszi Tatiosz)
Hozzád hasonlóan a rossz napjaimon én is kerülöm a konfliktusokat, és ha mégis beleszaladok egybe olykor-olykor, igyekszem nem azon az illetőn kitölteni a dühöm, miközben más az oka. Én ilyenkor kicsit elszigetelődöm, és éreztetem, hogy most van az a nap, amikor nem kellene hozzám szólni.
VálaszTörlés