Elérkezett az idő ahhoz, hogy annyi mindenről szeretnék írni, de nem megy. Vagy mert nincs időm, vagy a hangulatom ingadozik, illetve megfelelő szavak/mondatok hiányoznak, nem lenne egyedi, nem lenne enyém a bejegyzés. A héten annyi dolog ért, annyi negatívum hogy a semmiről is ódákat, illetve oldalakat tudnék zengeni, de valahogy mégsem megy. Élhetnék Petőfi, jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat sorával, de az sajnos nem lenne igaz. Magamról ha írtam is sose derült ki neked, kedves olvasó, hogy ez rólam szól, hacsak nem ismersz annyira, illetve el nem meséltem hogy emögött a bejegyzés mögött az én történetem lakozik.
Összegezve a hetemet leszögezhetem, amit mindig megteszek de valahogy sose tartom be, az első és a legfontosabb, ne segíts önzetlenül a másiknak. Én is elértem valamit magamtól, ő is legyen képes elérni. Eddig úgy gondoltam, hogy valakit fel kell karolnom, segítenem kell neki, de sajnos rájöttem, hogy nem érdemelte meg. Egyre gyakrabban érzem, hogy szűkül azoknak az embereknek a köre, akik tényleg megérdemlik, hogy az életüket könnyebbé tegyem azáltal, hogy segítő kezem nyújtom feléjük.
Továbbá hetem újabb tanulsága, nem mindig kell tudnia róla bárkinek, hogy az embernek nem csak egy munkája van. Könnyebb lett volna hallgatni róla, és amikor netán kiderült volna utólag csak csodálkozni hogy nem is tudtam, hogy be kellett volna jelenteni, mintsem az erős szopatásban részesülni nap mint nap. De az élet megy tovább, és bebizonyítom, hogy megy a kettő együtt is. Akár tetszik akár nem!
Másik konzekvenciám, hogy ha el akarsz érni valamit, legyél határozott, de az sem baj ha bunkó vagy. Először is ha valakinek segítséget nyújtasz és várod a törlesztést, és nem akar törleszteni csak fel kell hívni rá a figyelmét, hogy Mr./Mrs. a segítség részemről rögtön jött, most te jössz. Törlessz! Attól nem állhat meg a világ, hogy ő nem akar. Itt nem lehetőségekről beszélünk, hanem kötelezettségekről amelyeket vállalt egykoron. Mondhatnám, hogy ilyen ez a filmes szakma, nem ígérek olyat, amit egy idő után nem tudok vállalni, sőőőt hangyányit sem érdekelnek a kifogások. Ha adós vagyok fizetek.
De így vasárnap lévén még élek, túléltem ezt a hetet. Olyan volt amilyen, de mindennek megvan a maga szépsége, ennek is megvolt. Rengeteget tanultam a helyzetekből, amelyeket ha rögtön nem is, de előbb utóbb fogom tudni alkalmazni. Beépítem a továbbiakba! Rajtam senki nem fog kifogni!
Mai idézet helyett egy abszolút ideillő vers:
Válságvers (a megszorítások miatt csak kétsoros)
Csiribiri, csiribiri, jó Isten,
nem hogy lófasz, ló sincsen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése