3 éve megrendezésre kerülő olyan program, amikor az adott napon 0-24 óráig monoton dübörög a magyar zene apraja nagyja. Mindenféle stílusban. Eddig a Sziget -1 napján volt hallható, idén viszont a szervezők kihelyezték központjukat Egerbe. Dobó városán kívül természetesen, számos nagy-kis-illetve a fővárosban is szembe találhatta magát az ember úton útfélen különféle zenei csinnadrattával. Egy - számomra nagyszerű ember - Presser Gábor kezdeményezésére indult anno annak idején a MDN. Minden évben fellépője is a rendezvénynek. Abba most ne menjünk bele, milyen híres dalok, musicalek kötődnek a nevéhez. Egy nagyszerű, sokrétű és iszonyatosan intelligens emberről van szó.
Mai napon az iskolarádióban megemlékeztek erről a napról, ahol csupa magyar dalt játszottak le. Sajnálattal vettem tudomásul, hogy a gyerekeket nem vonzza a magyar zene (és itt nem espére gondolok), csak dzsásztin bíber, hájg szkúl mjuzikel, meg a többi nyálas sokadrangú zene. Undorral hallgatták végig a régi jó zenéket. Mondhatnám, hogy a régi jóból mára nem maradt semmi, de azért ma is születnek még normális zenék. Bár ez is lassan, mint már minden a világon relatív. Változik az idő, vele változunk mi is. Az igények, a stílusok, legyen az bármi nyilván nem állandó. És ami nekem nem tetszik mai zene, hogy várjam el azoknak akiknek viszont igen, annak tetszenek azok a dalok, amelyeket én hallgatok. Ezzel ellentétben én szeretem azokat a dalokat, amelyeken a szüleim felnőttek, mondjuk azok tényleg zenék voltak, ellentétben a maiakkal.
Viszont a magyar dal napján az undergroundtól kezdve a gépi zenékig minden hallható volt. Talán így volt jó hiszen minden korosztály és stílus megtalálta a neki valót.
"Lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi (...) azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken." (Kodály Zoltán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése