Riviéra

Nekem a Balaton a Riviéra, napozni ott szeretek a homokon. Nekem csak jó estét a buona sera, nem töröm más szavakon a kobakom.

Gyerekként nem volt olyan nyaram, hogy ne lettem volna ott egy két hetet, ez sajnos az utóbbi évekre nem volt jellemző, se idő se pénz, válság és miegymás. A sok külföldi párti mondja, hogy ha elutazol a Balcsira egy hetet, már mehetsz külföldre is. Ami valljuk be nem minden esetben igaz. Horvátországot mondták, ami mára igencsak drága lett, vajh miért? Rájöttek, hogy a sok höje magyar túrista több pénzt is képes áldozni a nyaralásáért. És milyen igazuk van, látom ám ismerőseim nemzetközi ki kicsodáján, hogy tele vannak külföldi fotókkal, de állítom Magyarországot nem ismerik. Miért nem? Mert trendi lett külföldre menni. Igazuk van a régi Magyarországot járják be, több kevesebb sikerrel, de kérdés a megmaradtat ismerik-e? Fogadjunk, hogy nem egészen. A múltkor egy ezzel hencegő ismerősöm megkértem, írja már le a megyéinket, székhellyel együtt. Első kérdés mennyi is van? Vagy 20? Persze mondanom sem kell, hogy nem sikerült leírnia talán csak 6-7-et helyesen. Na de nem mindenki ilyen. Tudom, hogy vannak kivételek. És mostanában nekem is volt szerencsém három külföldi útra is, kettőre önszántamból, a harmadikra "muszáj" alapon mentem.

Velence, a csalódás, szép, gyönyörű de nagyon drága. Pofátlanul. Bécs, szintén nagyon szép, az adventi hangulat csodás, a punch isteni, feltéve ha jól választasz. (Ne igyál fehérboros baileyset, mert az rettenetes) és Szlotakia, legutóbbi élményem színhelye. Kezdjük ott, hogy ide nem teljes saját akaratomból mentem, amolyan jobb lesz nekem ha nem itthon ülök módon. Hihetetlen 19 órát voltam távol kis hazámtól, ebből 10-et buszon. A Tátra nagyon szép, látszottak a havas csúcsaik. Dobsinai jégbarlang...Olyan mint az aggteleki, csak nem cseppkő, hanem jég borít körül mindent, fotózni a jéghez érni nem lehet, az egyik teremben Vivaldi - Négy évszak télje szólt ízlésesen. Bent a barlangban közel 45 percet töltöttünk, hideg volt. Persze jégbarlang, mondták öltözzünk fel, de akkor is fáztam. Kiérve viszont dögmeleg, szemüveg párás legalább öt percig, vicces volt. Bár a hegyre fel hegyről le kicsit nehézkes volt, de erre azt hiszem, az új térdprojekt lenne a legalkalmasabb megoldás. Szepesi vár, mint következő állomás, egyik a régi váraink közül, bent a korhű kiállítások, kínzókamra, kápolna, ágyuk, konyha...stb. Szép.

És végül Lőcse, gondolom senkinek nem kell mondanom, hogy miről híres. (Lásd Fekete város, lőcsei asszony...stb) sajnálatunkra zárva volt a templom, és minden, dehát miért is gondoltuk, hogy délután hat óra után nyitva találunk valamit. A sör drága de azért hoztunk haza (1.2 euró). A szlovákok inkább angolul beszélnek veled, mintsem magyarul, pedig értik. (külön tisztelet a fagyis lánynak, aki bevállalta a magyart). Egy kérdés merült fel bennem, fel tudnak mutatni egy szlovák királyt?

Balatonra visszakanyarodva, végig lehet már biciklivel járni a tavat, nyilván ne egy nap alatt feszülj meg és tedd meg azt a hosszú utat, hanem oszd be, csodáld meg, mennyi látnivaló tárul eléd. Most hozhatnék példát sokat, de nem biztos, hogy ami nekem szép volt az neked is az lesz. Előveszed guglit, vagy egy könyvet, és számos érdekes információval tud szolgálni.

"A Balaton ábránd és költészet, történelem és hagyomány, édes-bús mesék gyűjteménye, különös magyar emberek ősi fészke, büszkeség a múltból s ragyogó reménység a jövőre." (Eötvös Károly)