Hetek társasága

Mostanában a legtöbb időmet elrabló weboldalon (arckönyv) egyik ismerősömnek köszönhetően felfedeztem egy alkalmazást, melyik vagyok a hét főbűnből? Baromi idétlen kérdőív kitöltése után megkaptam, hogy buja vagyok.

Akkor sorakoztassuk fel mind a hetet:

1. A kevélység.
2. A fösvénység.
3. A bujaság.
4. Az irigység.
5. A torkosság.
6. A harag.
7. A jóra való restség.

Az, hogy átmásolom egyesével a jelentését, nincs értelme, hiszen mindenki tisztában van vele, hogy melyik szó/kifejezés mit takar.

Próbáltam végig gondolni, hogy milyen helyzetben jutunk ezekre a dolgokra. Mikortól leszünk ténylegesen irigyek, torkosak, haragosak...stb.

Torkosnak már akkor is számítok, ha mondjuk baromi éhesen jutok haza, és nem érdekel, mi van nekiállok enni? Vagy ne haragudjak senkire, mert akkor már bűnös vagyok? Ne irigykedjem, a másik ember helyzetére? Ne sajnáljam a pénzt egy drága holmira? Nem lehetek egyáltalán önmagamra kicsit hiú, ha valami olyasmit érek el amit mondjuk más nem, ergo ne büszkélkedjek vele? Nem bújhat belém a kisördög néhanapján, mert akkor már rest vagyok a jóra? És végül nem lehet, hogy beindul a szexuális fantáziám valakire?

Ezekre a hétköznapi példákra, tulajdonképpen mind mind nemmel kellene válaszolni, ha tényleg tiszták akarunk maradni, bár erős a gyanúm, hogy erre igen kevés ember tudna így reagálni. Vannak olyan dolgok, amikben ezek szerint bűnösök vagyunk, ki ebben, ki abban, ki mindenben.

Nem vagyok egy nagyon hívő ember, azaz nem járok rendszeresen templomba, de hiszek. Hiszek abban, hogy ezek a "bűnök" kistételben nem azok, nem olyanok amiktől meg kell botránkozni, hiszek abban, hogy minden ember elköveti ezeket, tudom, hogy képtelenek vagyunk a tiszta életre. (Bár definiálhatatlan de mindenképp relatív fogalom ez.)

Ki-ki maga döntse el, mennyire van igazam.

"Legrosszabb cselekedeteink és tulajdonságaink sem lehetnek oly rondák, mint aminő ronda és gyáva, ha nem merjük bevallani őket." (Michel de Montaigne)