Megalomániás skizofrénia, külön-külön is érdekes, de így egyben a kettő, igen sarkallatos dolog. Egyre jobban virágzik a megalománia, már a gyerekeknél megfigyelhető a nagyzás. Ha valakinek van valamije, nyilván tehetősebb szülők gyermekeként, sokszor hangot is ad, annak, hogy az adott terméket milyen drágán vásárolták meg neki. Sőt! sokszor még nagyobb árat mondd, ezzel is azt támasztja alá, hogy ő mindent megtehet, megvehet.
Skizofrénia: a gondolatok, érzések és cselekedetek közötti összhang felbomlása. A lakosság 1%-a szenved ebben a betegségben, legtöbbször genetikai, illetve környezeti dolgok váltják ki.
Egyben a kettő pedig, egyfajta téveszmeként, az aki uralkodónak képzeli magát, vagy azt hiszi magáról előídézhet bármilyen természeti katasztrófát a Földön. Azok akik különös képességekkel ruházzák fel magukat, mind mind ide sorolhatóak. Van nagyon sok ember, aki többet gondol magáról, mint ami valójában. Nyilván megfelelő kezeléssel elérhető gyógyulásuk, bár szerintem, ebből sosem lehet igazán kigyógyulni. Ugyanakkor nem szenvedek ebben a "betegségben", tisztában vagyok önmagammal, nem gondolok többet ami vagyok, így talán csak sejteni tudom, milyen az aki azt hiszi magáról ő a világ ura. Egyidőben valahol sajnálom ezeket az embereket, hisz nekik valahol elcsúszott az életük, teljes életet nem tudnak élni, és nem csak ők családtagjaik sem. Mert aki azt hiszi magáról, hogy egy árvízet is elő tud idézni, akár veszélybe sodorhatja társait is. Félelmetes lehet ebben a tudatban élni, vajon ezeknek az embereknek van normális énjük is? Mert nyilván nem többszörös személyiségekről beszélünk, de vajon non-stop jelen van az életükben a világmegváltás? Mennyire lehet mellettük biztonságban élni? Jobbára semennyire...
"Az ember választja a betegségeit. (...) Tudod, amikor elfog a herót, amikor az élet minden rezdülésében csupán terhes kihívást látsz, amikor jobban esik keseregve nyavalyogni, irigyen gyűlölködni, mintsem épeszű dolgot cselekedni, amikor feladod önmagadban a harmóniát, betegséget választasz. Azt hiszed, jól elbújtál a terhek elől, téged hagyjanak a francba, elvégre te beteg vagy. És ekkor az is leszel, jönnek sorban a tünetek, és te tényleg átkozottul lepusztulsz, önnönmagadat füstölöd ki a tutinak hitt, helyes kis menedékedből. Szóval, amikor az élet valami kínos helyzetet bűvöl eléd, ne bújj el előle. Nem lehet elbújni. Ne gyűlölettel kezeld, ne koholt "tünetekkel" címkézd fel a bajt. Vállald magadat! S ha a saját szemedbe nézel, meglátod, semmi sem olyan súlyos, amilyennek látszik, a problémák orvosolhatók, viszont a neurózis, a stressz, ha engedsz neki, tényleg megöl." (Vavyen Fable)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése