Álmodtam egy világot

Van egy ismerősöm, ő mindig megkérdezi, hogy az adott személy valaki-e? Felvetődött bennem a kérdés, mitől leszünk valakik, illetve senkik? Valaki vagyok akkor ha ismernek, vagy leraktam valamit az asztalra? És ha még nem sikerült semmit, akkor senki? Bonyolult...

Gyermekként mindenkinek voltak nagyra törő álmai, akkor mindenki híres akar(t) lenni. Híres, de másban. Akkor még senki nem gondolt bele, hogy keveseknek adatik meg a csillogás. Az már más kérdés, hogy vagy nem tudjuk jól kamatoztatni a tudásunkat, vagy egyszerűen rossz helyre születtünk. Mert valljuk be, hiába akarok magamnak jobbat, ha az életben nem fogom tudni végigjárni az utat. Az meg már csak a cseresznye a tejszínhabon, hogy miben tudnék még újat mutatni, mivel csak az egyediségre törekednék. Énekesnek, modellnek már nincs értelme menni, hiszen telítettek eme szakmák. A médiába is születni kell, mondjuk szívesen lennék rádiós, de évente annyi kommunikáció szakost engednek ki felsőoktatási intézményeink, ebben se hiszem, hogy lehetne még megújulni. Persze ezek a szakmám nem feltétlen egyenlőek a gazdagsággal, ezzel is tisztában vagyok, és valójában én nem is gazdag szeretnék lenni, csak híres. Vagy mégsem? Végső soron híresek vagyunk a saját kis munkánkban, hiszen a kollégáink ismernek, továbbképzések miatt, nem csak ők, hanem az azon résztvevő embereket is. Meg kell elégednünk azzal amink van. Persze vannak azok az emberek, akiknek mindez kevés, és ők törtetve máson átgázolva, érik vagy mégsem e céljaikat, mondjuk lesznek igazán híresek. Újabb kérdés vetődik fel bennem: akarunk-e igazán abban élni?

A valóságban, amikor az embernek napról - napra kell élnie, előjönnek ezek a gondolatai, mi lenne ha... Akkor valószínűleg nem azon gondolkoznánk, mit főzzünk, mit együnk, min spóroljunk, hanem melyik étterembe járjunk enni, illetve melyik híres divattervező ruháiba bújjunk nap, mint nap. Persze, van aki nem így gondolkozik, van aki nem híres, de tökéletesen elvan a maga is világában. Van aki beletörődött, és nem is akar kitörni abból ahol él, van aki csak mondja, és van aki meg is teszi.

Mindennek vannak jó és rossz oldalai, ha híres vagy jóformán nincs magánéleted, ha nem van. És láthatjuk mekkora nyomás nehezedik a celebjeinkre, épp tegnap hallottam a rádióban, hogy hány színész halt meg karambol következtében, illetve a most másodjára is túlélő színész-tévés celebünkről esett némi szó. Neki őrangyala van, ez már biztos. És nem fogják úgy ünnepelni ahogy eddig.

"Álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt. Adj erőt, hogy be tudjak lépni, van hitem a magas falak előtt." (Edda)