Álmodtam egy világot

Van egy ismerősöm, ő mindig megkérdezi, hogy az adott személy valaki-e? Felvetődött bennem a kérdés, mitől leszünk valakik, illetve senkik? Valaki vagyok akkor ha ismernek, vagy leraktam valamit az asztalra? És ha még nem sikerült semmit, akkor senki? Bonyolult...

Gyermekként mindenkinek voltak nagyra törő álmai, akkor mindenki híres akar(t) lenni. Híres, de másban. Akkor még senki nem gondolt bele, hogy keveseknek adatik meg a csillogás. Az már más kérdés, hogy vagy nem tudjuk jól kamatoztatni a tudásunkat, vagy egyszerűen rossz helyre születtünk. Mert valljuk be, hiába akarok magamnak jobbat, ha az életben nem fogom tudni végigjárni az utat. Az meg már csak a cseresznye a tejszínhabon, hogy miben tudnék még újat mutatni, mivel csak az egyediségre törekednék. Énekesnek, modellnek már nincs értelme menni, hiszen telítettek eme szakmák. A médiába is születni kell, mondjuk szívesen lennék rádiós, de évente annyi kommunikáció szakost engednek ki felsőoktatási intézményeink, ebben se hiszem, hogy lehetne még megújulni. Persze ezek a szakmám nem feltétlen egyenlőek a gazdagsággal, ezzel is tisztában vagyok, és valójában én nem is gazdag szeretnék lenni, csak híres. Vagy mégsem? Végső soron híresek vagyunk a saját kis munkánkban, hiszen a kollégáink ismernek, továbbképzések miatt, nem csak ők, hanem az azon résztvevő embereket is. Meg kell elégednünk azzal amink van. Persze vannak azok az emberek, akiknek mindez kevés, és ők törtetve máson átgázolva, érik vagy mégsem e céljaikat, mondjuk lesznek igazán híresek. Újabb kérdés vetődik fel bennem: akarunk-e igazán abban élni?

A valóságban, amikor az embernek napról - napra kell élnie, előjönnek ezek a gondolatai, mi lenne ha... Akkor valószínűleg nem azon gondolkoznánk, mit főzzünk, mit együnk, min spóroljunk, hanem melyik étterembe járjunk enni, illetve melyik híres divattervező ruháiba bújjunk nap, mint nap. Persze, van aki nem így gondolkozik, van aki nem híres, de tökéletesen elvan a maga is világában. Van aki beletörődött, és nem is akar kitörni abból ahol él, van aki csak mondja, és van aki meg is teszi.

Mindennek vannak jó és rossz oldalai, ha híres vagy jóformán nincs magánéleted, ha nem van. És láthatjuk mekkora nyomás nehezedik a celebjeinkre, épp tegnap hallottam a rádióban, hogy hány színész halt meg karambol következtében, illetve a most másodjára is túlélő színész-tévés celebünkről esett némi szó. Neki őrangyala van, ez már biztos. És nem fogják úgy ünnepelni ahogy eddig.

"Álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt. Adj erőt, hogy be tudjak lépni, van hitem a magas falak előtt." (Edda)

Változnak az évszakok

Ahogy elmúlt a tél, virágoznak a fák, zölde borulnak a mezők, indul a zsongás, hormonjaink vészesen kopogtatnak ajtóinkon. Mikor kitaláltam hogy írok az évszakokról, a következő mondattal találtam magam szemben:

"Tavaszi fáradtság, nyári punnyadás, őszi levertség, téli álom"

Elgondolkoztam rajta, a nyáron kívül tulajdonképpen mindegyik jelzővel egyetértek, kibővítve a tavaszi zsongással és hormonjaink pálfordulásával.

Tavasz: a kedvenc évszakom, a maga szeszélyes időjárásával, a komor tél után, amit nagyon nem szeretek, az orgonaillatot viszont imádom, és azt, hogy energiáim újult erőre kapnak, a csodás napfényeknek köszönhetően. Megfigyeltem ugyanakkor, hogy a férfiak ilyenkor az leginkább aktívak, mindentéren, talán a tesztoszteron szintjüknek köszönhetően. Ilyenkor tudják magukat a legkevésbé megfékezni, ilyenkor kezdenek el egy rosszul működő kapcsolatból ki-ki kacsingatni, vagy esetleg jobban rámoccanni párjukra.

Nyár: Hol vagy nagy szerelem? A legtöbb párkapcsolat köztudottan nyáron létesül, vagy ha nem is kapcsolat, de flörtök sokasága mindenképp. Erre a legalkalmasabb a strand. Túl sok takargatni való nincs ilyenkor az emberen. De ez az az évszak amikor rengeteg helyre lehet kimozdulni otthonról. Kultúrális események, fesztiválok, karneválok, sportesemények, túrák, kirándulások.

Ősz: a vénasszonyok nyaráig szintén szerethető, viszont utána tényleg jön a levertség, hiszen kezdődik a tél, a hideg, a hó. Amit viszont nagyon szeretek, a szüretet. Érdemes ilyenkor ellátogatni neves borvidékeinkre. Persze nem csak ilyenkor, máskor is.

Tél: furcsa mód, gyerekként sem szerettem, inkább izzadok, mint fázok. Szeretem a meleg időjárást, a tél csak úgy szép, ha egy kandalló mellett bent vagy, és nézed ahogy esik, és szép fehér a táj.

"Van úgy, hogy változásra vágyunk. Átmenetre. Mint az évszakok. A tavaszunk csodálatos volt, de a nyarunknak is vége. Kihagytuk az őszt. És most... hirtelen olyan hideg lett, annyira hideg! Minden megfagy. Szerelmünk elaludt, és a hóesés meglepte. És ha elalszol a hóesésben, nem érzed a halál közeledtét." (Párizs, szeretlek! c. film)

Nagyzási hóbort a la hasadásos elmezavar

Megalomániás skizofrénia, külön-külön is érdekes, de így egyben a kettő, igen sarkallatos dolog. Egyre jobban virágzik a megalománia, már a gyerekeknél megfigyelhető a nagyzás. Ha valakinek van valamije, nyilván tehetősebb szülők gyermekeként, sokszor hangot is ad, annak, hogy az adott terméket milyen drágán vásárolták meg neki. Sőt! sokszor még nagyobb árat mondd, ezzel is azt támasztja alá, hogy ő mindent megtehet, megvehet.

Skizofrénia: a gondolatok, érzések és cselekedetek közötti összhang felbomlása. A lakosság 1%-a szenved ebben a betegségben, legtöbbször genetikai, illetve környezeti dolgok váltják ki.

Egyben a kettő pedig, egyfajta téveszmeként, az aki uralkodónak képzeli magát, vagy azt hiszi magáról előídézhet bármilyen természeti katasztrófát a Földön. Azok akik különös képességekkel ruházzák fel magukat, mind mind ide sorolhatóak. Van nagyon sok ember, aki többet gondol magáról, mint ami valójában. Nyilván megfelelő kezeléssel elérhető gyógyulásuk, bár szerintem, ebből sosem lehet igazán kigyógyulni. Ugyanakkor nem szenvedek ebben a "betegségben", tisztában vagyok önmagammal, nem gondolok többet ami vagyok, így talán csak sejteni tudom, milyen az aki azt hiszi magáról ő a világ ura. Egyidőben valahol sajnálom ezeket az embereket, hisz nekik valahol elcsúszott az életük, teljes életet nem tudnak élni, és nem csak ők családtagjaik sem. Mert aki azt hiszi magáról, hogy egy árvízet is elő tud idézni, akár veszélybe sodorhatja társait is. Félelmetes lehet ebben a tudatban élni, vajon ezeknek az embereknek van normális énjük is? Mert nyilván nem többszörös személyiségekről beszélünk, de vajon non-stop jelen van az életükben a világmegváltás? Mennyire lehet mellettük biztonságban élni? Jobbára semennyire...

"Az ember választja a betegségeit. (...) Tudod, amikor elfog a herót, amikor az élet minden rezdülésében csupán terhes kihívást látsz, amikor jobban esik keseregve nyavalyogni, irigyen gyűlölködni, mintsem épeszű dolgot cselekedni, amikor feladod önmagadban a harmóniát, betegséget választasz. Azt hiszed, jól elbújtál a terhek elől, téged hagyjanak a francba, elvégre te beteg vagy. És ekkor az is leszel, jönnek sorban a tünetek, és te tényleg átkozottul lepusztulsz, önnönmagadat füstölöd ki a tutinak hitt, helyes kis menedékedből. Szóval, amikor az élet valami kínos helyzetet bűvöl eléd, ne bújj el előle. Nem lehet elbújni. Ne gyűlölettel kezeld, ne koholt "tünetekkel" címkézd fel a bajt. Vállald magadat! S ha a saját szemedbe nézel, meglátod, semmi sem olyan súlyos, amilyennek látszik, a problémák orvosolhatók, viszont a neurózis, a stressz, ha engedsz neki, tényleg megöl." (Vavyen Fable)

Önértékelés

Kérdések:

1. Meg tudsz nevezni 5 dolgot, amit szépnek találsz önmagadon?
2. Végigvonulsz a strandon egy szál fürdőruhában anélkül, hogy kényelmetlenül éreznéd magad?
3. Vonzónak tartod magad?
4. Hordasz olyan felsőrészeket, amelyek kihangsúlyozzák az alakodat?
5. Jól érzed magad, ha egy férfi megnéz az utcán?
6. Távol áll tőled a vágy, hogy láthatatlanná válj, vagy hogy elrejtőzzél a világ szeme elől?
7. Visszautasítanál egy plasztikai műtétre szóló ajándék utalványt, ha te választhatnád meg, hogy mit operáljanak át?
8. Belenézel minden rossz érzés nélkül egy egész alakos tükörbe fehérneműben vagy anélkül?
9. Meg vagy elégedve a hasaddal és a comboddal?
10. Szerinted lehetne rólad olyan fotót készíteni, amin vonzón és szexisen néznél ki?

Értékelés:

0 db nem válasz: Gratulálok! Neked nincs semmilyen önbizalom problémád, elfogadod a testedet olyannak, amilyen vagy.
1-2 db nem válasz: Ez még belefér, minden nőnek vannak gyenge pillanatai, amikor valami nem tetszik önmagán.
3-5 db nem válasz: Bizonytalan vagy önmagadban, nem fogadod el a tested teljesen.
6-8 db nem válasz: Alig van valami, amit elfogadnál önmagadon.
9-10 db nem válasz: Egyáltalán nem fogadod el magad, és nem szereted a tested.

"Csakis akkor teremthetünk kapcsolatot intuíciónk és bölcsességünk forrásával, ha identitásunkat és önértékelésünket többé nem embertársaink véleménye határozza meg; mindannyian hajlamosak vagyunk arra, hogy imádjunk valamit, a kérdés csak az, vajon a vélemény, vagy saját szívünk istenét akarjuk-e imádni?" (Dan Millman)

Szinglemanci

Közel 100 évvel ezelőtt a nők feladata a háztartás vezetésére korlátozódott, ami az emancipációval megváltozott, nem csak társadalmilag, hanem kis lelkületében is, szomorúan veszem tudomásul, azok a nők akik elhivatottak, általában egyedül élnek. Miért? Nincs ideje az x vállalkozása vezetése mellett családra, társra. Ilyenkor merül fel bennem a kérdés, nem fél majd öreg korára egyedül maradni. Nem dolgozhat a végletekig, szüksége lesz társra, gyerekre, családra.

A yuppik (young urban professional/fiatal értelmiségi), akik önmagukról soha, de másról rögtön megállapítják, hogy jól keresnek, non-stop dolgozók, magukra sokat adó emberek, bár mint minden mást Magyarországon ezt is sokan félreértelmezik, aki egy márkás öltönyben halad végig a Váci utcán még nem az. Őt inkább nevezném sznobnak, mintsem yuppienak. Azt olvastam valahol, a yuppik többsége ffi, bár belegondolva, ahogy az emancipáció következtében feltörekvő nők, "menedzserek", akiknek fontosabb a karrierjük, mint a családanyai szerepben tetszelegni, visszataszító. Értem, én hogy baromi nagy teherbírással, amolyan sztachanovista üzemmódban működnek, de tudni kell, hogy hol a határ, ketyeg a biológiai óra, mindenkinek szüksége van családra.

A dinkik (a DINKs a „double income, no kids”, azaz „két jövedelem, nulla gyerek”), azok akik hihetetlen mód elszaparodtak társadalmunkban. Tudja, hogy mit akar, legtöbbször céltudatosan élnek, és a yuppikkal ellentétben, náluk a megfelelő kvalitásokkal rendelkező társ is kipipálható, csak a szülői elhivatottság hiányzik a listáról. Miért? Mert félti az alakját, mert nem akarja feladni világutazó életét, egy gyerek mellett sok mindenről le kell mondani, nincs zsúfolt határidő napló, nincsenek folyamatos meetingek, üzleti vacsorák, egy gyerekre vigyázni kell, hazaérni időben, betegsége esetén táppénzen maradni. Ezek mind olyan dolgok, amiktől a dinkik visszataszítónak gondolják a szülőség intézményét. Egyszer, majd...Amikor már mindent meg tudnak neki adni.

Szinglik, a 20-30-as éveikben járó, szerintem elfuserált életet élő egyének, akik szintén, mint az előzőek egy (látszólag) sikeres életet élnek. Trendik mindenben. Bár Nyugaton minta értékű életvitelként beszélnek róla. Ugyanakkor vannak a partner váltogató, illetve a magányos szinglik. Nem azt mondom, hogy mindenki fiatalon (ami ugye elég relatív) kötelezze el magát, de azért hogy közel negyven évesen még mindig azt hangoztatja, hogy ő mennyire boldog egyedül, elborzaszt.

A Bridget Jones naplója szerintem tökéletesen dolgozza fel a szingliség fogalmát, nagyon tetszik, ahogy a szereplő rádöbben arra, hogy bizony társra van szüksége, és napló írásba kezd, és eldönti hogy leadja magáról a súlyfelesleget. Mondhatni számomra az egyetlen kedvenc szinglim ő lett, ahogy a maga bénaságával próbál a társ szerzés útvesztőiben eligazodni.

(Egy érdekes cikk erről: itt).

Összességében, tudom, hogy nem egyszerű párt találni, és azt is tudom, hogy nem szabad görcsölni, tudom, hogy élni kell, kipróbálni magunkat sok mindenben, de ahogy az idő múlik, úgy az embernek igenis szüksége van egy meghitt családi fészekre, egy megfelelő párra, és idővel amikor már minden a helyén van, gyerekekre.

"Mi van akkor, ha soha nem jön el a herceg fehér lovon? Akkor Hófehérke örökké ott fog feküdni az üveg koporsóban? Vagy végül fölébred, kiköpi az almát, elmegy az orvoshoz, meggyógyíttatja magát, aztán szül egy gyereket a helyi sperma bank segítségével? Akaratom ellenére mindig az jut eszembe, hogy minden magabiztos, ambiciózus szingli nő bensőjében egy törékeny, finom hercegnőcske bújik meg, akit meg kell menteni." (Szex & NY)