onismeret

Olyan szituacioba keveredtem amibe meg nem, miszerint is egy folyamatos ellenseges viselkedesre mar nem nyitok annyira boldogan, nem adok ujabb eselyt a masik megismeresere. Pedig ha kicsit belelatott volna a soraimba meg az utolso levelemmel is nyitottam, ugy hogy leirtam a problemaimat osszefoglalva. Ebbol valojaban egy resz lett kiemelve, ami az adott illetot annyira bantja meg a multjabol. A tobbi amivel tenylegesen engem bantott meg, nem!
Meddig kell elmenni az embernek? Meddig kell turnie a fele erkezo rosszat? Meddig kell mindig neki feladni a hitet, es hatterbe helyeznie onmagat? Es meg sorolhatnam a kerdeseket amelyek azota bennem kavarognak. Egyenlore nem teszem.
Az mar nyilvanvalo, hogy nem en dontottem afelol, hogy kettonk kozott miert ez a szituacio. Nem! Mert, ha en dontottem volna, akkor nem mentem volna ujra es ujra, nem adtam volna ujabb es ujabb eselyeket, talan most mas lesz, talan most megvaltozik minden. Mert remeltem, mert akartam. Eloszor azt hittem ez a minket osszekoto ember miatt van, de a napokban rajottem, pontosan magam miatt szerettem volna a normalis viszonyt kialakitani, hiszen senkivel nem jatszottam haragszom radot ennyi ideig. Igen, vannak olyan emberek az eletemben, akiket ilyen, vagy olyan ok miatt kerulok, de ot nem szerettem volna, hiszen minden olyan jol indult. Annak ellenere sem, hogy korainak talaltam a megismerkedesunket.
Ha valaki megbant teged, egy mondattal, amit o eszre sem vesz, talan aprosag is neki (de neked nem, hiszen a maganszferadba rugott bele alaposan), de kesobbiekben fel van vilagositva, talan jogosan varod el, hogy beszeljetek a problemakrol. Varnad, hogy felvegye veled a kapcsolatot. Nem teszi, de teged ez zavar, mesz te. Mesz, mert akarod megoldani a problemat. Nem szeretned, akarod, mert tudod, hogy ez nem fog jo utra terelodni a kesobbiekben. Mesz, es kapod a kovetkezo adagot. Es a kor ismetlodik, egy vegtelen ciklusban, mindaddig mig azt nem mondod allj! Eleg volt! Es ekkor minden tiszteleteted beleadva, elmondod mi bant teged. A reakcio nem vart, felnott ember igy nem cselekszik. Miert kell azt mondani, hogy en nem ismerem ot? Miert gondolja azt, hogy en eldontottem valamit? Ha eldontottem, akkor nem is irtam volna, csak nem megyek es nem adok ujabb es ujabb lehetosegeket reszemrol a megoldasra, neki pedig feluletet az ujabb oda nem illo mondatok kimondasara. Es akkor felmerul a kerdes, en mondhatom e ra, o vajon mennyire ismer engem? Mindenfele cinizmust kizarva mondhatom semennyire. Mert, ha kicsit is latott volna engem ebben a helyzetben, ha vegig gondolta volna az en szemszogombol a helyzetet, egyreszt nem viselkedik igy, masreszt, megoldja a problemat. Hiszen eszre veszi, hogy en akarom. De csak en akartam. Minden kapcsolat ket emberen mulik, legyen az baratsag, hazassag, vagy csak szimpla parkapcsolat. Ketto kezdi el, ketto is fejezi be. De a fennallo problemat is ketten tudjak megoldani. Az, hogy az en segelykialltasaimra nem reagalt a "tarsam", az en olvasatomban azt jelenti, o nem akarta megoldani. Neki ez teljes mertekben tokeletes volt.
Nem vettem el tole semmit, es senkit, de valahol ezzel magyarazom, hogy tortentek olyan valtozasok az eletunkben, ami engem boldogga tett, es ot boldogtalanna. De ez nem az en hibam. Ez nem hiba. Az embernek tudnia kell elengedni a masikat. Tudnia kell, attol, hogy bizonyos talalkozasok szama csokken, az ember meg eppugy szereti a Ot. Meg kell tanulni azt, hogy a masiknak egy uj elethelyzete alakult ki. Ra kellene jonnie, hogy a fontossagi sorrend meg nem valtozott. Ezt en elfogadtam, rangsoroltam magam a megfelelo helyre es idoben. Ha nekem megy masnak miert nem? El soha nem szakitanek senkit senkitol. De tortenetesen, ha az ember uj kapcsolatot letesit, teljesen magaval erthetodo, hogy az uj szemellyel tolt tobb idot. De ettol meg a csaladjat ugyanugy szereti. Soot! Innen az onismeret, ha bizok magamban, bizok masban is, ha ismerem igazan magamat, ismerem a masikat is. Nem varom el a masiktol, hogy minden egyes szituacioban megoldjon helyettem mindent, hanem magam veszem kezbe az iranyitast. Es nem haritok, ot eves modjara, hogy na persze a masik nem akart megismerni. A masik megakart, csak Te nem hagytad. Neked csak az kellett, minden maradjon a regiben. El lehetett volna ezt erni bekesebb uton is. Es nem tartanank itt, ahol. Ez egy hatalmas tanulsag reszemrol. Nem haragszom, egy megfelelo polcra elraktam. Tanultam belole.