Mikor sikerült kimondanod, ami fájt? Mikor hallgatott meg valaki? Mikor tudtál úgy beszélni, hogy nem panaszkodtál, hanem megosztottad a környezeteddel azt, ami igazán bántott? És mikor figyelt rád valaki úgy, hogy közben nem magára gondolt, hanem minden szeretetével, segítő szándékával feléd fordult? És tudta, hogy segít neked, már azzal is, hogy meghallgat? Ha az ember valakit meghallgat: könnyít rajta.
Nos igen. Hajlamosak vagyunk panaszkodni. Mindig van olyan ember, aki meghallgat minket, konnyit rajtunk. A kerdes pusztan az, hogy panaszkodni konnyebb vagy csak beszelgetni az aktualis helyzetrol. Mennyivel konnyitem meg a hallgatosagom helyzetet, ha csak elmeselem a velem tortenteket, onsajnalat helyett. Manapsag a legtobb embert a saját maga problemajan tul mas nem erdekli. Elvarja a problema megoldast mas altal. Nem jo. A sajat problemamat en tudom megoldani. Erre ha nehezen is, de rajottem. Most nehez, de majd lesz konnyebb. Most ugy gondolom, hogy nehez, de kesobb biztosan konnyebbnek fogom gondolni es utolag nagyot nevetni, hogy ezen agonizaltam annyit? Olyan ez, mint az erettsegi. Amig nem vagy tul rajta szetaggodod az agyad, utana meg kacagsz magadon, ennyi volt? Ettol feltem ennyire? Amikor nagyon magam alatt vagyok mindig azzal nyugtatom magam, hogy masnak ennel szazszorta nehezebb az elete, megis boldogabb, mint jomagam. Kevesebb felelmet taplal, vannak problemai, de nem vesz roluk tudomast, de legalabb negyed annyit gondolkozik (feleslegesen) mint en. Szoktak volt mondani, vagy beleorulsz vagy elfogadod a helyzetet. Ne gondolkozzak feleslegesen. Ma volt regota az elso olyan munkanapom, amikor is kikapcsoltam az agyam, csak a munka volt, en, na meg a kollegak. Es lass csodat vegre jol ereztem magam. Igazan jol.
Ha nem hiszed el, hogy az életed ajandek, nezd meg jobban, hogy élnek anyadek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése