Ismerkedés avagy hogy találjam meg a másik felem?

Ismerőseim nagy része online éli életét. Bár már lassan mindent ott intézek szintén, talán a bevásárlás az egyetlen amit nem (teljes mértékben) a neten teszem meg. Egyrészt kevés az időm, másrészt utálok várni, így ha lehet a legkevesebbszer teszem ki a lábam bármelyik hivatalba, bankba...stb. (Ha ki is teszem ismerősöm mindenhol van már. ) Fogalmazzunk úgy, hogy ha már van ez az opció, akkor miért ne használnám ki?! Nem véletlenül találták ki nekünk, hogy maradjunk otthonunkban. Tuti, hogy a fejlesztő nagyon kényelmes és otthonülő típus volt. Visszatérve az ismerkedéshez: könnyű helyzetben vagyok, hiszen nekem már az életem párja projekt ki van pipálva. Tudom, hogy nehéz igazi párra találni. Hol lehetne? Munkahelyen? Én elzárkózom attól, hogy a társammal együtt dolgozzak. A munka nem magánélet, a magánélet nem munka, nálam nem fér össze a kettő. Valahogy hozzon össze a hobbink? Tapasztalatom szerint, az azonos érdeklődésű emberek hamar ráunnak a másikra, hiszen a folyamatos megújulás mind a kettőnél ugyanaz. Vagy rivalizálássá folyik, vagy szürkévé válnak. Valamiféle ellentét kell, hogy legyen a két ember között. Lehessen tanulni a másiktól, tudjak rá felnézni, na de ne azért, mert egy fejjel magasabb nálam. Szórakozóhelyen se sok értelme van, hiszen az egy nőre jutó férfiak száma mindig több, mint fordítva. Szvsz a zene se engedi meg, de egy nőben nem biztos, hogy az jön le ha egy pasi odamegy hozzá egy discoban, hogy feleségül akarja kérni. Hibás (vagy nem) sztereotípia, hogy a férfiak a discokból a lányokat egy éjszakára akarják kikölcsönözni. Hol lehet akkor ismerkedni? Séta az utcán, bevásárlás közben a boltban, utazáskor a buszon, vonaton. Lightos szemezgetésekből úgyis lejön, hogy az illető mit akarhat tőlünk, aztán némi dialóg, ha másból nem a gesztusokból ki lehet indulni, hogy érdemes e folytatni vagy sem. Valamint a net által biztosított oldalakon. Bogarászva a chat oldalakon, nem kevés évvel és tapasztalattal a hátam mögött, hogy az emberek többsége nem az igazat adja magáról. Itt vész el az életbeli ismerettség, nem látod a gesztust, azt mondd magáról amit akar, annak adja ki magát, akinek akarja. Ugyanakkor nagyrészt ott ismerkednek az emberek. Mert lehet, hogy csalódik egyszer, kétszer sokszor, valahogy mindig a reményt látom, hogy meg fogja találni élete párját. Summa summárum, nehéz dolog úgy élni az életet, hogy ne maradj le semmiről. De úgy gondolom, a dolgok amelyeket "létrehozunk" kárpótolnak mindazokért amikről lemaradunk.