Müller Péter

“Kétféle beszélgetés van:
Az egyik, amikor mondom a magamét. Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok – színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő.
Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá.
Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk, s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa. Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barát­ra, testvérre, feleségre. Csak közönség kell neki.
A másik fajta beszélgetés az, amikor valaki társat keres. Ez nagyon ritka.”

hümm

Az élet mindig akadályok elé gördít bennünket, engem speciel mostanában elég gyakran. Meghozni egy komoly döntést, amely az életed további részére kihatással lesz, nem könnyű feladat. Félreértés ne essék nem panaszkodni akarok. Érzem, hogy változtatnom kell, hiszen jelen pillanatban nem tetszik amit kapok, változtatni pedig csak én tudok rajta, fogok is. El is kezdtem a felkészülést a nagy utazásra. Várom, de néha félek is. Nem most lesz az első, hogy áttelepülök máshova, de ez alapjaiban lesz más. Kislány egy nagy városban. Végre megint egyedül leszek...végre megint visszatalálhatok majd önmagamhoz, újult erővel vághatok bele a következő éveimnek. Most gondoltam bele lassan 30 leszek, és tényleg valahogy 10 évente történik nálam ez a változtatás. A 20-as éveim elején is útnak indultam, és teszem a végén is. Egy örök vándor vagyok, aki azért mindig hazavágyik. Ez lesz most is szerintem...ismerem magam, hacsak nem annyira oda fog kötni valami ami miatt eszemben sem lesz. Nem tudom, mivel még el sem indultam, ezen nem nagyon gondolkozok.

"Egy utazás az életünk, azt mondtad hát, megint megyünk, nagy utazás az életünk... " (Presser Gábor

Boldog nyulat!

Ismerkedés avagy hogy találjam meg a másik felem?

Ismerőseim nagy része online éli életét. Bár már lassan mindent ott intézek szintén, talán a bevásárlás az egyetlen amit nem (teljes mértékben) a neten teszem meg. Egyrészt kevés az időm, másrészt utálok várni, így ha lehet a legkevesebbszer teszem ki a lábam bármelyik hivatalba, bankba...stb. (Ha ki is teszem ismerősöm mindenhol van már. ) Fogalmazzunk úgy, hogy ha már van ez az opció, akkor miért ne használnám ki?! Nem véletlenül találták ki nekünk, hogy maradjunk otthonunkban. Tuti, hogy a fejlesztő nagyon kényelmes és otthonülő típus volt. Visszatérve az ismerkedéshez: könnyű helyzetben vagyok, hiszen nekem már az életem párja projekt ki van pipálva. Tudom, hogy nehéz igazi párra találni. Hol lehetne? Munkahelyen? Én elzárkózom attól, hogy a társammal együtt dolgozzak. A munka nem magánélet, a magánélet nem munka, nálam nem fér össze a kettő. Valahogy hozzon össze a hobbink? Tapasztalatom szerint, az azonos érdeklődésű emberek hamar ráunnak a másikra, hiszen a folyamatos megújulás mind a kettőnél ugyanaz. Vagy rivalizálássá folyik, vagy szürkévé válnak. Valamiféle ellentét kell, hogy legyen a két ember között. Lehessen tanulni a másiktól, tudjak rá felnézni, na de ne azért, mert egy fejjel magasabb nálam. Szórakozóhelyen se sok értelme van, hiszen az egy nőre jutó férfiak száma mindig több, mint fordítva. Szvsz a zene se engedi meg, de egy nőben nem biztos, hogy az jön le ha egy pasi odamegy hozzá egy discoban, hogy feleségül akarja kérni. Hibás (vagy nem) sztereotípia, hogy a férfiak a discokból a lányokat egy éjszakára akarják kikölcsönözni. Hol lehet akkor ismerkedni? Séta az utcán, bevásárlás közben a boltban, utazáskor a buszon, vonaton. Lightos szemezgetésekből úgyis lejön, hogy az illető mit akarhat tőlünk, aztán némi dialóg, ha másból nem a gesztusokból ki lehet indulni, hogy érdemes e folytatni vagy sem. Valamint a net által biztosított oldalakon. Bogarászva a chat oldalakon, nem kevés évvel és tapasztalattal a hátam mögött, hogy az emberek többsége nem az igazat adja magáról. Itt vész el az életbeli ismerettség, nem látod a gesztust, azt mondd magáról amit akar, annak adja ki magát, akinek akarja. Ugyanakkor nagyrészt ott ismerkednek az emberek. Mert lehet, hogy csalódik egyszer, kétszer sokszor, valahogy mindig a reményt látom, hogy meg fogja találni élete párját. Summa summárum, nehéz dolog úgy élni az életet, hogy ne maradj le semmiről. De úgy gondolom, a dolgok amelyeket "létrehozunk" kárpótolnak mindazokért amikről lemaradunk.