Facebook

Egyik ismerősöm az etika érettségiével kapcsolatban az alábbi öt kérdéssel fordult hozzám:

1; Mi az előnye és hátránya facebooknak?
2; Mit gondolsz a facebookról?
3; Miért szereted a facebookot?
4; Mit gondolsz arról, hogy egyesek magánéleti problémáikat is megosztják másokkal nyilvánosan?
5; Naponta mennyit vagy fent a facebook oldalon?

Gondolkodás nélkül szerintem sikerült megválaszolnom ezeket a kérdéseket. Nem mondom, hogy nem "függősködök", de lényegesen kevesebbet használom, mint pl. a tanítványaim. Nem osztok meg mindenféle nyavalyát rajta, igyekszem "koromnak megfelelően" használni. Nem siránkozni, nem posztolni, ha éppen a mosdót használom...stb.

Betegséggé vált a facebook egyes embereknél ezt már én is megfigyeltem. Azon is gondolkoztam a múltkor, hogy azon emberek, akik az életük összes mozzanatát postolják, azok valójában azért teszik, mert így legalább hárul irányukba némi nemű figyelem. A valóvilágban nem foglalkoznak velük, legtöbbször levegőnek nézik, és így még ha negatív kritikát is fogalmaznak meg róluk, foglalkoztatva vannak, valamilyen szinten. Arra is rájöttem, hogy én ezeket az embereket, már sajnálni se tudom. Nekem van életem, olyan amilyen de van, biztos neked is kedves olvasó. De ezek az emberek élik a cyber világukat, tele vannak online baráttal, akik majd így meg úgy kiállnak mellettük, de nem. Mert amikor igazán szükség lenne rájuk, messziről elkerülik a bajba jutott "barátjukat". Ez minden csak igazi barátság nem. Nem mondom, hogy nekem nem sikerült, még online barátot szerezni, de ez igazából csak pár emberről mondhatóak el. És ha nagyon őszinte akarok lenni, ezek közül igazán csak egyet mondanék barátomnak, a másik pár emberke, nagyon jó ismerőseim, de még nem a barátaim.

Múlthéten a Libriben jártam, láttam a facebookról szóló könyvet, ha nem sajnálnám magamtól azt a párezer forintot, amibe a könyv kerül, már régen elolvastam volna. Ha te úgy gondolod érdekel, erről beszélek: ide ni' De ha engem szeretnél vele meglepni, hálás leszek :)

A Facebook elvileg közösségi oldal, ám úgy látom, a legtöbb ismerősöm, magamat is beleértve, túl sok időt tölt a saját profilja szerkesztgetésével meg a mások üzenőfalának összefirkálásával ahelyett, hogy inkább személyesen találkoznának. (Jodi Lynn Picoult)

Szeretem

De nagyon! :)

Tanmese

Egy idős cseroki indián az életről mesélt az unokájának:

- "Küzdelem zajlik a bensőmben." - mondta a fiúnak.
- "Rettentő harc ez, két farkas vívja egymással. Az egyik gonosz - ő a harag, irigység, bánat, mohóság, arrogancia, önsajnálat, bűntudat, sértődöttség, kisebbrendűség, hazugságok, önteltség, felsőbbrendűség és ego. A másik jó - ő az öröm, béke, szeretet, remény, derűs nyugalom, alázat, kedvesség, jóakarat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és hit. Ugyanez a harc benned is zajlik és mindenki másban is."
Az unoka elgondolkozott egy percre, majd megkérdezte a nagyapját:

- "Melyik farkas fog győzni?"
- "Amelyiket táplálod. "- válaszolta az idős indián.

Elmélkedő - Türelem

Eljutottam arra a szintre, hogy egyes dolgok kezdenek nem érdekelni. Engem aki mindig a világ baját a hátán cipeli. Nem! Ha nem kérnek a segítségemből, nem is kapnak. Rá kellett jönnöm, én hiába akarok változtatni a másik életén, ha az a másik nem él az általam kínált lehetőségekkel. Az, hogy mással is ilyen volt, ezt már nagyon régóta tudtam. Magasról tettem rá! A napokban én is megkaptam a nemtörődömségét, a lesz.rom, keresem telefonon utolérhetetlen. Szerintem nem adtam rá okot.
Három vonalon indultam el, igazából választ ő tudna rá adni, de nem ad rá igazán megfelelő magyarázatot, ahogy semmire sem. Most ilyen. Nekem meg el kell fogadni. Nehéz! Minden nap beszéltünk telefonon, minden egyes problémánkat meg tudtuk egymással vitatni. Most kicsit egyedül maradtam, mert a bizalmasom visszavonulót fújt. Szerencsére nincsenek eget rengető problémáim. De eddig munkába/ból menet mindig vele beszéltem telefonon. Ma hívtam fel se vette, holott tegnap megígérte. Ah bonyolult ez. Neki dolga van, nekem meg a türelmem véges. Azt mondtam, a barátság kibír mindent. Ki kell, hogy bírjon. :) Ezzel nyugtatom magam! És várom, hogy a bizalmasom depressziója elmúljon.

"Az ember egyik legfontosabb képessége s egyben, sajnos, a legritkább is: várni tudni. Türelemmel várni egy levélre, egy találkozásra, egy jó kapcsolatra, az enyhülést hozó holnapra. A telt szív nyitott kapujában bizalommal várakozni. Egészen addig várni, amíg reményünk kitart. Az ún. "birkatürelem" azonban már nem erény - hanem önleépítés. A mérték - ez a kulcsa mindennek." (Jókai Anna)

Radnóti

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet újra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagyok más világ.
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs tenyeredben.