- Miért nem bírok a hátsómon megmaradni, boldognak lenni?
- Ami nem megy, nem kell erőltetni vágott vissza belőlem egy hang.
- Nem megy?? - kérdeztem bátortalanul. Pedig akarom!
- Az kevés, már az idő nem engedi, annyira régen történtek meg a dolgok, hogy ez bizony helyrehozhatatlan.
- De én megpróbálom! Soha nem adom fel!
- Vannak dolgok, amelyeken célszerű inkább továbblépni.
A boldogság karnyújtásnyira volt tőlem többször is. Rájöttem, eddig mindig kirakat párjaim voltak. Egytől egyig gazdag, jóképű, egzisztenciával teli, magas férfiak. Nem kell ez nekem. Nekem egy egyszerű, optikailag nem a legjóképűbb hapsira van szükségem. Mert hiába a külső, ha üres a belső. És nekem most az az igényem, hogy egyszerű, de egy nagyszerű párom legyen. Végre... aki mellett révbe érhetek, és nyugalom fogja betölteni a mindennapjaimat. Igen lehet mosolyogni, tudom, hogy egyszer meg fogom mindezt kapni. Bármikor kopogtathat az ajtómon. Várni fogok rá! :)
"Nem boldog vagyok, hanem vidám. Ez nem ugyanaz. A boldog nőnek nincsenek gondjai, a vidám nőnek vannak, csak megtanulta, hogyan kezelje őket." (Beverly Sills)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése