Részlet

Agyamat eldobom komolyan mondom, üvöltöttem fel magamban:
- Miért nem bírok a hátsómon megmaradni, boldognak lenni?
- Ami nem megy, nem kell erőltetni vágott vissza belőlem egy hang.
- Nem megy?? - kérdeztem bátortalanul. Pedig akarom!
- Az kevés, már az idő nem engedi, annyira régen történtek meg a dolgok, hogy ez bizony helyrehozhatatlan.
- De én megpróbálom! Soha nem adom fel!
- Vannak dolgok, amelyeken célszerű inkább továbblépni.

A boldogság karnyújtásnyira volt tőlem többször is. Rájöttem, eddig mindig kirakat párjaim voltak. Egytől egyig gazdag, jóképű, egzisztenciával teli, magas férfiak. Nem kell ez nekem. Nekem egy egyszerű, optikailag nem a legjóképűbb hapsira van szükségem. Mert hiába a külső, ha üres a belső. És nekem most az az igényem, hogy egyszerű, de egy nagyszerű párom legyen. Végre... aki mellett révbe érhetek, és nyugalom fogja betölteni a mindennapjaimat. Igen lehet mosolyogni, tudom, hogy egyszer meg fogom mindezt kapni. Bármikor kopogtathat az ajtómon. Várni fogok rá! :)

"Nem boldog vagyok, hanem vidám. Ez nem ugyanaz. A boldog nőnek nincsenek gondjai, a vidám nőnek vannak, csak megtanulta, hogyan kezelje őket." (Beverly Sills)

Idéztem

Csak lángolva, csak égve, csak apró darabokra tépve. Csak pokolvra hullva, csak fáklyává gyulva, csak megrágva-kiköpve, csak ágylábhoz kikötve, csak boldogan lebegve, csak világot felfedve, csak sírva is nevetve, csak sírba is temetve. Csak csókokat rabolva, csak veszetten vadulva, csak könnyedén, csak játszva, csak hevülten is fázva, csak sosem megpihenve, csak mindig messze menve. Csak mindörökké élve, csak együtt sosem félve, csak így éljünk,ha mered: csak egy tét van: Az ÉLETED!!