Ideje visszatérni a régi kerékvágásba és az engem ért dolgokat kiírni magamból. Hiszen a blog nem írja önmagát, mást meg felvenni nem fogok, hogy írjon helyettem.
A héten többször is szembetaláltam magamat a közhasznú munkásokkal, akik az igazi "parktakarítás" helyett csak ímmel - ámmal végezték el a munkájukat. Kitörő lelkesedésük hiánya elég erősen megmutatkozott, sőt mi több, többször láttam őket dohányozni, és a mobiltelefonon zenét hallgatni, mint dolgozni. De ilyen ez. Legutóbb ebsétából hazafelejövet találtam magam szemben velük, megdicsérték a kutyát, majd egy a sokból megkérdezte, "ez egyáltalán ugat?" mondom nem, nem szokott. A kutyák sose ugatnak és otthagytam. Nyilván nem kell azzal példálózni, hogy iskolázatlanok, nem értékelem le őket egyáltalán, de most tényleg jobb lett volna, ha befogja a száját és a feladatára koncentrál. Ezek szerint ő nem volt ott az iskolában, akkor (sem) amikor a közmondásokról tanultak, erősen célzok a hallgatni aranyra. Lehet, hogy így paradoxonnak tűnik, hogy nem nézem le, de a második mondatom az első cáfolata. Pusztán arra hívnám fel a figyelmet, tőlem megszokott szarkazmussal, hogy amihez nem értünk ahhoz nem nyúlunk, és a suszter maradjon a kaptafánál alapon neki a seprűjébe kapaszkodva a falevelet kellett volna eltakarítania, mivel már fagyosak a reggelek, a fáról lehullott leveleken meg igen nagyokat lehet csúszkálni. És gondolom, mint minden évben most is utolsó pillanatban esett le munkaadóiknak, hogy hoppá, ez akár veszélyes is lehet, így azonnal meg kell csinálni.
És hogy teljes legyen a napom, ma jövök haza, két nő áll az ajtóban, kérdezem bemennek, mondják nem, nem tudnak. Kezdtek gyanússá válni, mondom beütöm a postás kódot, hát nem kifigyelte az egyik mami. Amit hangosan közölt is, hogy xx - yyyy. Mondom frankó. Még jó hogy nem a sajátunkat ütöttem be. Itt már sejtettem, hogy kik lehetnek, két nyugdíjas nénike, némi papírral a kezükbe, persze nem mások mint hittérítők méghozzá Jehováktól. Akiket azért nem szívlelek, mert az ember lakásába arcátlan módon törnek be és nyomják a sok sületlenséget. Miután nyilvánvalóvá vált számomra, hogy kik közöltem velük a házba nem engedem be őket, bár teljes mértékben tisztában voltam azzal, hogy várnak pár percet és a lelesett kóddal utánam fognak jönni. Ahogy felértem, kutyust magamhoz vettem, lementünk és sétálni, és ahogy jöttünk fel, kivel találom szemben magam, a két nőcivel. Épp a szomszéd nénit próbálták becserkészni. Remélem van annyi esze az öreglánynak, hogy kimarad a buliból. Ezután hangosan kikértem magamnak, hogy fáradjanak ki a házból, és legyenek szívesek ide vissza se jönni, majd nekiálltam bírálni az "üzletpolitikájukat". Amire máris a kiadványokat kezdték mutogatni. Felháborító. Nem értik meg, hogy az embernek van egy hite, miszerint él, vagy nem, de a legtöbb ember meg van keresztelve valamilyen vallásra. És továbbra is állítom, hogy ha valaki vallást akar váltani, azt saját döntése alapján tegye, miszerint csalódott a sajátjában, és úgy átáll egy másikra. De olyat, hogy üzletszerűen megjelenik az ajtóban két nő, vagy férfi, és hirdetik az igét, hogy neked jobb lesz nálunk, ez nem őszinte. Ugyanakkor, pont ez a vallás az ami rengeteg dolgot megvon az embertől. Ne menjünk messzire, és előre mondom a kutyának sem kívánom, de a vérátömlesztést tiltják. Tényleg ne kerüljünk ilyen helyzetbe, de ma már a legtöbb műtétnél szükséges a vér pótlása. Nem ünnepelnek névnapot, születésnapot, pénzüket az 'egyház' bezsigereli. Kell ez nekünk? Nekem biztos nem...
A végére idézet helyett egy érdekes link: katt ide és olvass!
Akinek nem inge, pedig ne vegye magára!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése