Celebségek árnyoldalai

Volt szerencsém egy híradós hölgy gyermekének etetését végignézni, mivel egy pofátlan járókelő végig "zaklatta" szegény nőcit. Látszott rajta, hogy baromira zavarja, már már az is megfordult a fejembe és odamegyek, várja már meg amíg anyuka megeteti a gyereket.

Felmerült bennem a kérdés, hogy ilyenkor aztán nem jó híres embernek lenni. Annyi ideje sincs hogy békésen megetesse gyerekét, aki aztán végképp nem ért semmit az egészből, csupán annyit lát, hogy anyu engem etet "vakon", de közben egy idegen nénivel beszélget, és az a néni nekem gügyörészik. Hol van a határ a pofátlanságban ilyenkor? Belegondolva, ha ő fordítva lettek volna, a kedves hölgy hogy díjazza, ha EA odamegy hozzá és végig beszéli a gyermekének etetését. Biztos nem repesett volna örömében.

Úgy gondolom, az embernek van egy intimszférája, amibe nem igen lenne szabad beférkőzni, és jelen pillanatban, amikor ez a szitu, hogy az éhes gyermekét eteti, akkor meg pláne. Tessék megvárni, hogy végezzenek utána biztos lett volna egy két (ténylegesen) szabad perce a hölgyre. De értettem én a lényeget, így az egy-kettő helyett 10 perc jutott. Gondoltam, hogy készítek lesifotót, de aztán nehogy "bajom" származzon belőle, inkább nem készítettem. Vicces szituáció volt mindenesetre, de ugyanakkor tanulságos is. Rájönni arra, hogy vannak a nagyon merészen pofátlan emberek a világon. Amit amúgy is tudtam már, de úgy élesben ennyire nem tapasztaltam meg. És a másik fontos dolog, itt azért magánemberként szeretett volna a családjával, az ismerőseivel lenni. Eltölteni egy kellemes délutánt, vagy egy hosszú hétvégét, de úgy látszik, ilyen téren rossz híresnek lenni, mert akárhova megy az ember, mindenhol felismerik, megállítják, és az mint most akár zavaró is lehet.

"A híresség egy olyan személy, aki egész életében keményen dolgozik azért, hogy ismert legyen, utána pedig fekete napszemüveg mögé bújik, hogy ne ismerjék fel." (Fred Allen)