Csábító, de üres ígéret. Az ember, amikor vágyik valakire, képes bedőlni az ilyen mondatoknak. Miért van az, hogy azt hisszük tényleg akar tőlünk valamit a tag? Vannak azok a típusú emberek, akik ezt hobbi szinten végzik, kihasználva az emberek(ek) gyengeségét. Ilyenkor mindenen átgázolva előadják magukat, hogy mennyire istenkirályfaszaemberek, és hogy mi vagyunk a világon a legjobbak, mindaddig, míg meg nem kapnak bennünket. Ergo, addig vagy érdekes valakinek, míg meg nem szerzi azt, amit akar. Onnantól a csábító átmegy passzívba, nem keres, talán majd csak akkor, amikor megint szükségét érzi rád. De aztán akkor újra lehozza neked a csillagokat az égről, megkapsz minden kedves szót, dicséretet, bókot. Kicsit a dolgok mögé kell nézni, rájönni arra, hogy hazugság ami velünk szemben működik. Ha nem is hazugság, de semmiképpen sem igaz. És nyitott szemmel járni a világban. Hibáinkból pedig folyamatosan tanulni, mert mindenki beleesik egyszer ebbe, aki nem nevezze magát szerencsésnek.
"Az egymásnak bókoló tudósok ajka: mézes epével telt edény." (Victor Hugo)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése