2010. február 26., péntek

Mennyi?

Elgondolkoztam azon egy nőnek havonta mennyi pénzt kell magára áldoznia, hogy Nő tudjon maradni. Kicsit utána jártam a dolgoknak és rájöttem, nagyon sokat. Nyilván lehet spórolni, de mivel? Szedjem magamnak a szemöldököm, utálom, gyantázni viszont nem tudom, egyedül nem... Fodrász, még be is festem magamnak a hajam, de vágni nem tudom, szolárium, azért mégis legyen egy kis színem, ha még nem süt úgy a nap ahogyan szeretném. És a műköröm, nyilván jogosan kapsz most a fejedhez, hogy minek? Mert esztétikus, ugyanúgy öltözteti az embert egy szépen kifestett köröm, mint egy jól kiválasztott ruha. Ha már ruha, ha nem kínaiból illetve turiból öltözöl, ez is elviszi a pénzt...

Összegezzünk:
Szemöldök: 500Ft,
Fodrász: átlag 4000Ft,
Szolárium: 400Ft/10perc
Műköröm: 3000Ft
Ruha: 2-3000Ft

Ezzel szemben a férfiak. A fodrász 10 perc alatt megvan, és olcsóbb is, nincs vagy keveseknek van szenvedés a kozmetikusnál, a ruhában mondjuk lehet lépést tartani a nőkkel. Szoliba manapság már egyre több férfi jár, de még mindig kevesebb az annyi, mint nekünk. Nem feminista akarok maradni, csak elgondolkodtató, hogy talán emiatt, jobb lett volna pasinak születni :)

Az élmény megfizethetetlen, minden másra ott a mastercard

2010. február 22., hétfő

Mézes madzag

Csábító, de üres ígéret. Az ember, amikor vágyik valakire, képes bedőlni az ilyen mondatoknak. Miért van az, hogy azt hisszük tényleg akar tőlünk valamit a tag? Vannak azok a típusú emberek, akik ezt hobbi szinten végzik, kihasználva az emberek(ek) gyengeségét. Ilyenkor mindenen átgázolva előadják magukat, hogy mennyire istenkirályfaszaemberek, és hogy mi vagyunk a világon a legjobbak, mindaddig, míg meg nem kapnak bennünket. Ergo, addig vagy érdekes valakinek, míg meg nem szerzi azt, amit akar. Onnantól a csábító átmegy passzívba, nem keres, talán majd csak akkor, amikor megint szükségét érzi rád. De aztán akkor újra lehozza neked a csillagokat az égről, megkapsz minden kedves szót, dicséretet, bókot. Kicsit a dolgok mögé kell nézni, rájönni arra, hogy hazugság ami velünk szemben működik. Ha nem is hazugság, de semmiképpen sem igaz. És nyitott szemmel járni a világban. Hibáinkból pedig folyamatosan tanulni, mert mindenki beleesik egyszer ebbe, aki nem nevezze magát szerencsésnek.

"Az egymásnak bókoló tudósok ajka: mézes epével telt edény." (Victor Hugo)

Változtatni akarok

Mikor jut el egy ember odáig, hogy változtatni akar, legyen az munkahely, magánélet, mindegy mi. Változás, általában egy megfontolt szándékkal elkövetett dolog. Vajon képesek vagyunk minden alkalommal higgadtak maradni, vagy a legjobbat kihozni abból amit szeretnénk? Jól döntünk? A körülöttünk lévő emberek megértik-e a miértekre adott merteket? Támogatnának vajon adott esetben minket?
Én hiszem és vallom, hogy hagyni kell az embert, hogy a saját útját járja, ha valamit eldöntött vigye is végig, mégha azzal nem biztos, hogy jól cselekszik. De miből, ha nem a hibáiból tanul az ember. Mellette kell állni, támogatni, bíztatni. Fontos, hiszen mindenkinek szüksége van támaszra, nekem is, neked is. Van támaszod? El tudod mondani valakinek, ha bánt valami/valaki? Vagy gondolkozol egy változási lehetőségen; lesz aki visszahúz a Földre, ha abból nem profitálhatsz jól?

"Az emberek szívesebben viselik el a megszokott körülményeket, mint a kockázatvállalást és a jutalmazást. Érdemes felvállalni a kényelmetlen – kellemetlen helyzeteket, mert akkor fejlődik az ember, és azokból tanul. Ha tudatosan hozod magadat kellemetlen helyzetbe, idővel cserébe nagy kényelmet fogsz tudni magadnak biztosítani.” (T. Harv Eker)

2010. február 16., kedd

Érthetetlen

Amikor az emberek nem értik, mit próbálunk feléjük közvetíteni, vagy egy információt tévesen kódolnak. Ki a hibás ilyenkor? Én, mert nem érti amit akarok mondani, vagy Ő, mert többet gondol arról, amit mondok. Az ember általában igyekszik a lehető legtökéletesebben megfogalmazni gondolatait - kivéve amikor nem - így a kódoló személye esik csapdába, a félreértelmezés miatt. Miért kell többet gondolni egy esik az eső mondatról? Igen esik, elég nagy probléma. Azt várom, hogy süssön a Nap, de nem azt, hogy strandra menjek. Ergo, ha azt mondom esik, még nem vágyok wellneselni. És erőlködni sem kell, mert ha nem akarok, úgyse megyek. Vannak akik ezt könnyen megértik, viszont vannak akik a végletekig erőlködnek, minden határt átlépve. Ha százszor kérdezi meg tőlem, százegyedére is az lesz a válaszom, hogy nem. Nem, nem, és NEM!
Ne jöjjön azzal, hogy fizeti a belépőmet, vagy ha nincs fürdőruhám vesz egyet, mert ha eldöntöttem valamit, az úgy van. Azért döntöttem így, mert így akartam. Cselekvőképességem teljes tudatában vagyok. El tudom dönteni, hogy nekem mi a jó és mi nem. Mire van szükségem, és mire nincs. A strandra nincs, de a Napra igen. Ezt vagy megérti vagy nem.
De tudod mit?! Legközelebb konkrét leszek, esik az eső, amit nagyon sajnálok, mert így nem mehetek ki a kertbe napozni!

"Egy másik világ! Végtelen múlttal, emlékkel, ismeretlen érzésekkel. Belebújni egy másik ember lelkébe nagyobb kaland, mintha egy idegen bolygóra lépnél. Érthetetlen világ! A szavaink egyformák, csakhogy neki mást jelentenek." (Müller Péter)

2010. február 11., csütörtök

Se veled, se nélküled

Törjön százegyszer százszor-tört varázs: Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor. Százszor sujtottan dobom, ím, feléd feledésemnek gazdag úr-palástját. Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is, vedd magadra, mert sajnálom magunkat, egyenlőtlen harc nagy szégyeniért, alázásodért, nem tudom, miért, szóval már téged, csak téged sajnállak.

Kezdve stílusosan egy ideillő verssel - Ady: Elbocsátó szép üzenet - érdekes ez, ugyanakkor érdekes volt a megszólított Nőhöz a viszonya is.

Mikor jutunk el odáig, hogy aki párunk, csak azért az (még), mert egyenlőre nincs nála jobb? Gondolom én, amikor valaki azt mondja, hogy se veled se nélküled kapcsolatban él, akkor csak erre célozhat. Megtartom, mert van valakim, de nem kell, mert már nem olyan, mint régen. Boldogságérzés már régen nincs, csak a boldogtalanság és az örök harcmező. Miért nem képesek az emberek továbbállni, ha már nem érzik magukat biztonságban?! Miért kell kötődni ahhoz az emberhez, akit felé már igaz érzések nem vezérelnek? Önző dolognak tartom nagyon. Ha valami nem működik képesnek kellene lenni továbbállni. Tovább, mert senkinek nem jó ez a szükségtelen állapot. Összeveszünk, kibékülünk, szeretjük egymást egy ideig, majd megint összeveszünk és mint egy cirkuszi mutatványshow megy tovább az életünk. Nem tartom egészségesnek ez a kirakatszerelmet. Hiszen ez csak a külvilágnak szól, és a két ember biztosan csak örlődik. Habár aki ezt vállalja vessen is magára, aki nem képes felvállalni tetteit, cselekedeteit, meg is érdemli ezt a helyzetet. Pedig a változás mindig jó, szükséges néha váltani, ezzel nem arra akarok célozni hogy a partnereket is úgy kell váltani mint a hajunk színét. Merni kell váltani, változtatni. Akkor már inkább a "magány", mint egy rossz kapcsolat.

"Egy kezdődő kapcsolat olyan, mint egy gyerek. Kezdetben minden újdonság számára. Később felnőtté válik, aztán éretté, végül pedig megöregszik. Legvégül a kapcsolat meghal, vagy azért, mert az egyik ember meghal, vagy pedig, ami mostanában egyre gyakoribb, mert különválnak." (Francois Lelord)

2010. február 8., hétfő

O sole mio

Velence csodálatos város, bár a karnevál idején szerintem a turisták nagy része magyar, mégis azt mondom, hogy a kis zegzugos sikátorain lenyűgöző hangulattal találja az ember szembe magát. A hajó majdnem a Szent Márk téren köt ki, néhány hidat kell hozzá csak megmászni. Sóhajok hídját pont most renoválják, bár így is nagy látványosság. A Rialto csodálatos, szépen belátni róla az egész Canal Grandét. Rengeteg pasas csábít szebbnél szebb gondolájába, egyetlen probléma van ezzel 130-150 "juró"az ára, ami igen borsos. A maszkok kb 10 eurótól kezdenek, bár ajánlatos tényleg végig nézni a portékát, de valljuk be ezek többsége is médincsájna felirattal ellátott. Ezen sem kell meglepődni. Egyetlen probléma, nincsenek köztéri padok, igazán jó üzletpolitika gondolom én, menjél be leülni éttermekbe, egyél igyál fogyasszál. A kaja viszonylag megfizethető, de minél eldugottabb helyet keres az ember annál több pénze marad "vásárfiákra". Igaz sajnos sikerült, fél literes cc-t 7, egy kv-t 5.5 euróért venni. Ilyen ez amikor az ember nem nézi meg az itallapot. Viszont amit mindenképpen ajánlok kipróbálásra, az a lasagne ala bolognese. Meg kell kóstolni, hozzá pedig egy édes vörös bort kell inni, a neve sajnos nem vésődött emlékezetembe, de nagyon finom volt. A pizzák is igen jól néztek ki, finomak is voltak, elmondásokból. Nem is gondoltam volna, hogy egy mekibe, vagy egy burgerbe is belefuthatok Velencében. Magunkat nem meghazudtolva, sikeresen el is mentünk mekizni, nem mintha itthon nem lehetett volna. Bár tegyük hozzá, hogy csak melegedni, de ha már ott vagyunk, fogyasztani kell. Meg a mosdó így legalább ingyenes, mert bizony néhány helyen 2 euróért könnyíthetett az ember magán. A vasútállomás is teljesen más mint itthon, azok a vonatok, csodaszépek, a peron elején, "plazmatévé", érdekes, itthon ilyet nem látni.

Velence egy hangulatos kisváros, kár hogy már ebből is üzletet csináltak, ugyanakkor az ottélők többsége inkább menekül onnan, hiszen a koszosságát, mi túristák okozzuk, bár ők is hibásak valamilyen szinten, kevés a kuka...Ami még a hiányérzetemet növelte az a különleges ruhákba, és maszkokba öltözött helyiek. Valahogy kevesen voltak. Este sikerült egy nagyobb csapatba belebotlani, de egyébként elenyésző volt a létszámuk. Összességében jó volt, nagyon jól érezte magát mindenki! :)


Ha egyszer megtehetitek, járjatok utána :)


"A világ minden nemzetének mythotogiája nőnek személyesíté a földet, férfinak a tengert: a velencei még a hitregét is megfordította, azt mondta a tengernek: én vagyok a férfi! Eljegyezte őt menyasszonyának.Itt van a kettős csoda gyermeke: a tengertől született város." (Jókai Mór)

2010. február 5., péntek

Azok a bizonyos hullámok

Mindenkinek akad rossz napja, amikor semmi nem jön össze, de mi a helyes megoldás? Túlélni...

2010. február 3., szerda

Flört

A flört angol szó, jelentése: szerelmi játék, játékos, könnyed udvarlás, illetve ennek elfogadása. Önbizalmat ad, feltölt energiával, kiteljesíti nőiségünket/férfiasságunkat. Siker (azaz pozitív visszajelzések) esetén, "boldogsághormonok" szabadulnak fel szervezetünkben, és teljesítőképességünk megsokszorozódik. Míg fiatalabb korban könnyen összetéveszteni a flörtölést a pajtási incselkedéssel, az évek haladtával ez a készségünk kifinomodik, egyértelműsödnek a kiadott jelek. Léteznek flörtre kevésbé fogékony személyiségű egyének, ők nagy valószínűséggel fiatalabb korukban nem kaptak megfelelő pozitív visszajelzést, minek következtében alábecsülik önmaguk képességeit

Mindenki flörtölt már, mindenkinek mások a jól illetve kevésbé jól bevállt szokásai. Ez más a nőknél, más a férfiaknál, más a gyerekeknél, más a felnőtteknél. De mit nevezhetünk már flörtnek? Ha a buszon valaki rámnéz, neadjisten picivel tovább bámul, akkor mi jut eszünkbe? Kokettálni akar velünk, vagy éppen idiótán nézünk ki? Nekem valahogy mindig az utóbbi...
De a sűrű bókokat már annak veszi az ember, ha valaki sokat mosolyog ránk, igazgatja a haját (legtöbbször nők) annak már erős a gyanúja hogy ki akar velünk kezdeni. De hol lehet? szinte bárhol, munkahelyen, iskolában, tárgyaláson, étteremben, és szórakozóhelyen. Mi kell hozzá, két ember, lehetőleg ellenkező neműek, de a mai világban már a másság is elfogadott (részemről 100%-ban), így maradjunk az embernél. Néhány lopott szemkontaktus, finom közeledés, testbeszéd, érintkezés és kezdődhet a beszélgetés, ha nem vagyunk bénák. Ismerőseim tapasztalatából azt szűrtem le a férfiak többsége nem tud flörtölni. Nyilván nem azt várja el az ember, hogy a nap 24 órájában rólunk szóljon minden, de valami féle szinkronitás legyen már adott. Nem attól leszünk egy hullámhosszon, hogy van közös ismerősünk, hanem közös gondolatok, vagy egyszerre kívánunk meg dolgokat, itt nem feltétlen a szexualitásra gondoltam. Legyen akár bármilyen kulturális program, szellemi feltöltődés. Azt látom, hogy ajtóstól rontanak a házba, holott csak melegedni engednék be őket. Valahogy nincs meg a step by step. Első lépés az erőfitogtatás, nem is értem miért nem képesek magukat adni?! (Itt jelezném tisztelet a kivételnek). Az emberek is dzsungelben élnek, olyanok, mint az állatok, ott is az nyeri el a nőstény kegyeit, aki erősebb, legyőzi a gyengébbet.
Na de mielőtt még megkapnám a feminista jelzőt, néhány gondolatot ejtsünk a nők hibáiról is. Sokszor egy kedves gesztust is képesek vagyunk már flörtnek venni, van aki mindenkire azt hiszi, hogy őt akarja, vagy a túlzott ringócsípőkarcsúderék effektus se biztos hogy bejön egy pasinak. Egy rosszul választott ruha és/vagy smink ugyanolyan visszataszító lehet. Egy finom parfüm illata, egy kedves mosoly, megfelelő ruha, sokkal nagyobb hatást válthat ki egy férfiból. Viszont sokan gondolják, hogy a flörtből nem születnek komoly kapcsolatok, pedig ez nem így van. Minden kapcsolat kezdődik valahol, általában ott, hogy észreveszik egymást az emberek, és játékos incselkedéssel hozzák a másik tudomására, hogy nem közömbösek az érzelmeik. Mi ez, ha nem egy hosszú, elnyújtott flört?

"A csábítástól csak úgy szabadulhatsz, ha engedsz neki. " (Oscar Wilde)

2010. február 1., hétfő

Exkluzív


Ha azt mondom szerelem, te azt kérded minek az?!

Ha azt mondom törődés, te azt kérded engem ugye?

Ha azt mondom gyere ide, te azt, hogy gyere te.

Ha azt kérdem minden ok, te azt, hogy miért ne lenne?

Ha azt mondom ráérek, te azt, hogy ma nem.

Ha azt mondom kényelmes vagy, te azt, ez így van rendjén.

Ha azt mondom utazás, te azt, hogy egy tapottat se.

Ha azt kérdezem meddig, te azt, hogy amíg nem jön más.