Amikor már azt hiszed az életed sínre került, minden megoldódni látszik, akkor gubancolódik össze igazán. Nem tudod, hogy mi tévő legyél?! Lépj, ne lépj? Amikor megpróbálsz minden lehetőséget végiggondolni, ajh... Yoda is megmondta tedd vagy ne tedd, de ne próbáld. Te meg csak próbálgatod, melyik lehetne számodra a legkézenfekvőbb lehetőség. Miért? miért mindig engem találnak meg ezek a dolgok? Lehet, hogy vonzom őket. Hiszek a sorsban, hiszek abban bármi ami történik velünk, annak úgy kell történnie. Annak, hogy megismersz, elvesztesz embereket, munkát, vagy bármit teszel, az azért van, mert valahol ezt megírták neked. És te mész a sors rögös útján. Miért nem tudok néha letérni, és fityiszt mutatni a sorsnak, hogy ezt neked, már csak azért sem fogom azt tenni, ami az elvárás lenne. Azon is gondolkoztam már hogy örökös elégedetlen vagyok. Mert nekem megfelelni...lehetetlen. Saját magammal szemben hatalmas elvárásaim vannak, és bár már úgy ahogy megy, de a kudarcaimat nem mindig jól élem meg. Igyekszem ugyan már nem úgy felfogni, hogy most elbuktam, hanem felállok, leporolom a nadrágom, és megnézem mit rontottam el. És ezt igyekszem a későbbiek folyamán elkerülni. És most hogy megint előkerültek az életemben az elnyomott dolgok, magam is meglepődtem milyen különösen kezelem. Fal van körülöttem, ez tuti. DE! Már hagyok betekintést nyerni magamba. Megtanultam az érzéseimről őszintén beszélni. A múltról meg pláne. Persze utólag már siránkozni kár, hogy mi lett volna ha... de ezzel úgy gondolom jó tisztában lennie mindenkinek. Az egyik pillanatban örülök, a másikban magam féltem, hogy jajj megint az lesz, de nem! nem lesz az, hiszen megtanultam már ezeket a helyzeteket kezelni. Azt hiszem... :) Ha kicsit fura vagyok, az csak azért van, mert magamat védem. Ha már nem nyitok annyira feléd, annak oka van, valószínűleg magadban keresd a megoldást, mert nem bennem van. Ha bennem lenne, hidd el tudnál róla. Félek...óvom magam elég rendesen. Egyszer már megégettem magam, most sokkal óvatosabb lettem. Örülök neked, hidd el, csak idő kell, hogy újra megnyíljak előtted. És most már mindent tudsz. Így fair a játszma. Adok - kapok? Húzd meg, ereszd meg? nem, semmiképpen nem az. Ez egy érzelmi anomália :)
"Az érzelem, amelyet a józan ész nem fegyelmez, bizony híg ital, az ész viszont érzelem nélkül olyan keserű és kemény falat, hogy alig lehet lenyelni." (Charlotte Bronte)