Az igazi férfi játszik. Nem rohan ajtóstul a házba. Lassan közelít és
puhán. Vadászik. Csak úgy mellesleg megérint. Mögénk lép, nyakon csókol,
a tenyere a tenyerünkben szikrát csihol. Az igazi férfi nem siet.
Tudja, hogy idő kell a vágyhoz. Megvárja szépen, míg megszűnik
körülöttünk a világ és már csak őt látjuk, már csak azt akarjuk. Nem
elveszi, hanem odaadjuk. Nem eltűrjük, hanem befogadjuk. Az igazi ölelés
visszafogott. Úgy kúszik végig a testen, mint a napfény. Lassan és
puhán, időt hagyva a vágynak, hogy növekedjék. Nem kell hozzá más, csak
egy férfi, aki szeretni tud, s egy nő, aki hagyja, hogy szeressék.